A derbi napja – Fazekas Zoltán jegyzete

Most azt inkább hagyjuk, hogy talán eljött az ideje újragondolni a Magyar Kupa nyolcas döntőjének lebonyolítását – elég a debreceni négy meccs átlagnézőszáma (400), hogy eljátsszanak a változtatás gondolatával azok, akiknek ez a dolguk. A pénteki négy találkozóból az elsőn százötven, a másodikon kétszáz néző volt a hatezres Főnix Csarnokban – ez méltatlan a csapatokhoz, nem beszélve a névadó Zsíros Tiborról. Egyszerűen nem megy így, hazánkban péntek délután még dolgoznak azok, akik kosármeccsre járnak (a spanyolok már meglépték, amit megkövetelt a játék, négy napra nyújtották a programot és már csak estére tűznek ki meccsidőpontot).

Azt is hagyjuk, hogy miért nem tud kupadöntőt nyerni a Falco – ezúttal a Szolnok jobb játékában keresendő a válasz –, amely vasárnap története ötödik aranycsatáját vesztette el 1998-as első fináléja óta.

Inkább beszéljünk arról, hogy a Szolnok nyert, amely a nyolc résztvevőből a leginkább keltette csapat benyomását – mert bár nyilván vannak sztárjai és húzóemberei, a három nap alatt látottak alapján a piros-feketék esetében tűnik úgy, hogy ha a szisztéma működik, a felrajzolt figurák végigfutnak, ha a fő koncepciótól nem tér el a gárda hullámvölgy esetén sem, akkor úgy is megvan a győzelem, ha adott esetben a menőknek nem megy (például a szerb Sztrahinja Milosevicsnek a Kecskemét ellen a negyeddöntőben vagy Vojvoda Dávidnak az Alba ellen az elődöntőben).

Vojvoda először nyert Magyar Kupát csapatkapitányként az immár hétszeres kupagyőztes Olajjal, s az ő háromnapos szereplése is megér egy misét. A válogatott klasszisa takaréklángon égett a Kecskemét ellen (belefért), szenvedett az Alba elleni elődöntőben, de bedobta a kulcskosarat az utolsó percben, noha pocsékul célzott pénteken és szombaton is. Majd mint egy igazi vezér és versenyló, a derbi napján futott nagyot: a Falco elleni fináléban szédületesen játszott, 21 pontot dobott, és övé lett a meccs legmagasabb teljesítményindexe.

Megemlíthetjük még Dragan Alekszicset, aki nagyon tud valamit a formaidőzítésről – a szerb szakember 2014-ben és 2015-ben is MK-aranyig vezette az Olajt, bár az a csapat játékosállományát tekintve jóval erősebb volt riválisainál, ami a jelenlegiről nem mondható el, így aztán az idei győzelem nagyobb fegyvertény.

Helyhiány miatt arról nem tudunk értekezni, hogy már önmagában az megérne egy terjedelmesebb írást, hogy a Szolnok sorozatban nyolcadszor küzdhetett meg a Magyar Kupa aranyérméért.