– Hogyan telt el a hét?
– Jó társaságban repül az idő – válaszolta vidáman Gereben Lívia, az Atomerőmű KSC Szekszárd 20 éves bedobója, akinél tavaly leukémiát diagnosztizáltak, átesett több kemoterápiás kezelésen és egy vértranszplantáción, de hatalmas lelkierőről tanúbizonyságot téve nemcsak túlélte a betegséget, és közel került a teljes felépüléshez, hanem már öt napig együtt is dolgozott a Székesfehérváron edzőtáborozó felnőttválogatottal. – Persze nagyon izgatott voltam az érkezésem előtt, vártam, hogy több mint egy év után – mert tavaly májusban betegedtem meg – ismét csapatban edzhessek, és vártam, hogy újra együtt lehessek a lányokkal.
| „A mi »kis csodánk« úgy illeszkedett vissza a munkába, mintha nem is hagyott volna ki összetartást, ami örömteli, attól függetlenül, hogy öt az öt elleni játékban még nem vehetett részt. Fizikailag és mentálisan is remek állapotban van, a betegségének szerencsére semmi jelét nem mutatta. A problémamentes visszatéréshez persze az is kellett, hogy előre megbeszéltünk mindent, kezdve attól, hogy mit eszik, mennyit vállal, miben vesz részt. Novemberig sok víz lefolyik még a Dunán, de ha minden rendben lesz vele, nyilván velünk lesz a hollandok elleni selejtezőn is” – fogalmazott Székely Norbert, a női válogatott szövetségi kapitánya. |
– Mennyit tréningezett?
– Hét edzésen vettem részt, és bevallom, ugyan rettentően hiányzott a játék, hogy amikor már ott voltam a parketten, s végeztem a feladatokat, teljesen átszellemültem, és egyáltalán nem éreztem a sok hónapos kihagyást. Az ismerős és szeretett közeg biztonságérzetet adott.
– Hogy bírta a munkát?
– Meglepően jól. Az öt az öt elleni játék, azaz a testi kontaktussal járó feladatok kivételével mindent végigcsináltam a többiekkel, de olyan igazi izomlázam sem volt. Sőt, időnként azt éreztem, többre is képes lennék, de ezt az orvosok nem engedték, mert a fokozatosság elvéhez kell tartanom magam.
– Milyen protokoll vonatkozott a székesfehérvári napjaira?
– Számos dologra kellett figyelnem, és azoknak is, akik körülvettek. Saját evőeszközt használtam, csak friss gyümölcsöt és zöldséget ehettem, fagyasztott terméket nem, egyedül laktam a szobámban, magvakat, füstölt ételeket, kukoricát, tengeri ételt nem ehettem, kevés tejterméket fogyaszthattam, és kerültem a cukrot is, de ezt saját döntés alapján.
– Most, hogy hazautazik, hogyan folytatódik a nyara?
– A klubom augusztus közepén kezdi el a felkészülést a következő idényre, én már a hónap elején Szekszárdra költözöm, új lakásba. Ám a rajtig szeretnék pihenni is kicsit az egyéni edzések mellett, mert február óta folyamatosan edzek.
– Ha a járvány nem szól közbe, a válogatott novemberben Hollandia ellen játszik Európa-bajnoki selejtezőt idehaza. Mit gondol, ön is ott lesz a keretben?
– Sok minden képlékeny, de úgy állok hozzá, hogy igen, ott leszek. Szerintem addig fel tudom hozni magam arra a szintre, hogy csapattag lehessek. Persze ember tervez, Isten végez, de mindennap úgy fekszem le és kelek fel, hogy újra a legjobbak között leszek. Mert csak így van értelme, nem igaz?
– Mit szól a Szekszárd nyári megerősödéséhez?
– Sok és minőségi játékosunk lesz a keretben, ez új helyzet, hiszen eddig többnyire arról voltunk „híresek”, hogy kevesen voltunk, de nagyon összetartó közösséget alkottunk. A meccsek továbbra is negyven percig tartanak, azaz az egyéni játékidő csökkenhet, és még ezért is meg kell harcolni, mert versenyhelyzet alakul ki. Reméljük, ettől még jobbak leszünk. Minden új játékosunkat jól ismerem, várom már a közös munkát velük.
– Azt tudjuk, hogy csapattársa, Studer Zsuzsa lakodalmán jelen volt, de egyébként hogyan kapcsolódik ki, és mit csinál szabadidejében mostanság? Strandolhat?
– Azt nem, sőt még a napra sem mehetek ki... Immunerősítő oltásokat kapok, jövő héten napi kettőt például. De sok időt töltök a családdal, a barátokkal, és a szerelem is utolért, vagyis a barátommal is jól érezzük magunkat együtt. Az elmúlt évben sok szomorúság ért, most minden szinten egyensúlyba kerültem, jól érzem magam, boldog vagyok, és semmi okom panaszkodni.
