Kosárlabda: Ott szeretnék lenni az Eb-n – Gereben Lívia

– Több mint fél év után játszott újra tétmérkőzést, amikor csütörtök este új csapatában, a romániai Sepsiszentgyörgyben pályára lépett az Arad ellen idegenben 92–67-re megnyert bajnoki mérkőzésen. Milyen érzés volt?
– Egyáltalán nem számítottam rá, hogy egy rangadón ennyit játszom majd – mondta a Nemzeti Sportnak Gereben Lívia, aki a nyáron távozott Szekszárdról, és szerződtetését három napja jelentette be új együttese. – Tudtam, Zoran Mikes, a csapat bosnyák edzője nem akar olyan helyzetbe hozni, amire még nem állok készen. Végül tizenhárom percet játszottam, stabilan. Úgy érzem, valamennyit tudtam segíteni, és boldog vagyok. Álmodtam is a visszatérésről sokat, de a legfontosabb, hogy nyertünk.

– Mi történt azóta, hogy távozott Szekszárdról?
– Elég nagy egészségügyi problémám adódott, pajzsmirigy-túlműködésem lett, s az orvosok eltiltottak a kosárlabdától. Majdnem két hónapig semmit sem csinálhattam, gyógyszereket szedtem, aztán amikor az eredményeim javultak, fokozatosan kezdtem dolgozni. A kihagyás miatt az összes izmom elvesztettem, vissza kellett mindent építeni, hogy újra hadra fogható legyek. Nehéz időszak volt.

– A problémának volt, illetve van köze a leukémiához?
– Igen, egyfajta szövődménye annak, ami három éve történt velem. Magasra szökött a pulzusom, ez volt a legfőbb tünet, gyenge voltam, a létezés is fárasztott. Isten támogatott, segített a második újrakezdésben, ami fizikailag megerőltető volt, de nagyon motivált voltam. Itt, Sepsiszentgyörgyön sok támogatást kaptam.

– Hogyan került a hatszoros román bajnokhoz?
– Amikor hivatalos lett, hogy távozom Szekszárdról, megkerestek, ahogy több más klub is, de ezt tekintettem a legjobb opciónak. Türelmesek, segítőkészek voltak velem, mindent megszerveztek, mindent használhattam a klub költségén – merthogy eddig nem volt szerződésem, nem is lehetett a betegségem miatt. Orvosi engedély nélkül nem történhetett semmi.

– Nyílt titok, hogy Pásztori István, a Sepsi szakosztályvezetője a párja, aki korábban Szekszárdon másodedzőként dolgozott. Mekkora szerepe van abban, hogy az erdélyi együttesnél folytatja?
– A szakmát próbáljuk különválasztani a magánélettől. Nem csak miatta jöttem ide – úgy érzem, most itt a legjobb nekem, ez az én döntésem. Persze így óhatatlan, hogy részben összekötöm a kosárlabdát a magánélettel.

– Mennyire furcsa új klubban játszani, hiszen felnőttkarrierje során csak a tolnai csapat játékosa volt?
– Újfajta motiváció, inger, amire már vártam. Részben mások a körülmények, de a szakmai stáb, a csapattársak nagyon segítőkészek. Zoran Mikes a szerb iskolát képviseli, ami nem idegen tőlem, hiszen Djokics Zseljko, a Szekszárd edzője is hasonló felfogásban dolgozik. Külföldön vagyok, légiósként, ugyanakkor mégsem, hiszen a városban nagy a magyar közösség, jól érzem magam.

– Mik a céljai?
– Anélkül felkelni sem szeretek, hogy lenne célom. A legfontosabb, hogy egészségesen végigjátsszam az idényt. Lelkileg megviselt, hogy nem kosárlabdázhattam. Szeretnék a csapatnak segíteni, amennyire lehet, abban, hogy bajnokságot és Román Kupát nyerjen, emellett az Európa-kupában is folytatjuk a szereplést.

– Mi a helyzet a magyar válogatottal, amelyben ebben az évben nem játszott?
– A nemzeti együttes a szívügyem. Nem véletlenül hiányoztam, de nem akartam nagy dobra verni a betegségem – persze megbeszéltem Székely Norbert szövetségi kapitánnyal, mi a helyzet velem. Beláttam, nem reális, hogy ott legyek a keretben. Abban maradtunk, meglátjuk, mi történik velem, aztán februárban, amikor az utolsó két Európa-bajnoki selejtezőt játssza a csapat, egyeztetünk. Az Eb-n, amire jó esély van kijutni, nagyon szeretnék ott lenni, ezért mindent meg is teszek!