Hétfőn búcsúzik két legendánk, Hanga Ádám és Vojvoda Dávid

Emlékszik az első meccsére a felnőttválogatottban?      
Az év megvan, és arra is emlékszem, hogy olyan társak közé kerültem, mint Németh István, Báder Márton vagy Fodor Márton – válaszolta a 37 éves Hanga Ádám, aki az előző két évadban a spanyol Badalonát erősítette. – Ha jobban belegondolok, talán Bükfürdőn edzőtáboroztunk, és az ukránok elleni edzőmeccsen mutatkoztam be. 

Célja volt a válogatottság, amikor elkezdett játszani?      
Egyáltalán nem azért kosaraztam, mert célokat fogalmaztam meg. Először fociztam, aztán jött a kosár, de nem neveltek erre, a család nem követte a sportot, nem voltam képben, hogy meddig juthatok el, hogy mit jelent, ha profi leszek. Később, amikor Budapest-válogatott lettem, már nagy büszkeség töltött el. Sosem éreztem, hogy nyomás lenne rajtam vagy teher, megtiszteltetés volt már az U16-os válogatottban is játszani. Aztán lassan rájöttem, mekkora öröm, mennyire élvezem, innentől kezdve mindig arra törekedtem, hogy kihozzam magamból a maximumot. Előttem és utánam is voltak utánpótláscsapatok, amelyek jobban teljesítettek, mint mi, pedig a korosztály nem volt rossz, többek közt Vojvoda Dávid, Tóth Ádám, Keller Ákos alkotta az együttest… Profik lettünk, az utánpótlásban mégsem értünk el úgymond semmit. Ez is bizonyítja, nem mindig az eredmény számít. 

Ahhoz képest, hogy tizenhét évig volt felnőttválogatott, csak 76 alkalommal játszott hivatalos meccsen…     
Sajnos a nemzetközi szövetség kitalálta, hogy a selejtezőket idény közben rendezik meg, ami nekem gyakorlatilag egybeesett azzal, hogy az Euroligában játszottam. Ez hatalmas konfliktusokat okoz a klubok és a válogatottak között, és felelőtlen döntés, mert a játékosok szerepét, akaratát nem vették figyelembe. Amikor a Barcelonához kerültem 2017-ben, az első megbeszélésen hét csapattárssal ültünk le tárgyalni a vezetőkkel, akik közölték, nem javasolják, hogy idény közben a válogatotthoz menjünk. Hozzátették, elmehetünk, de problémák lesznek… Ez rossz volt, a 2017-es Európa-bajnokság előtt is későn csatlakoztam a többiekhez, emiatt sok kritikát kaptam, fájt is, a közvélemény azon csámcsogott, Hanga miért nem jön… Aki meg akarta érteni, megértette, aki nem, az sosem fogja. Érdekesség, hogy ha a nagy egészet nézzük, ez minket segített, mert nálunk csak én nem jöhettem, az ellenfeleknél viszont sokan, azaz a csapat profitálni is tudott ebből, de mivel én nem lehettem ott, szívfájdalommal járt. 

Kötelező kérdés: mi a legszebb élménye a nemzeti együttessel?      
A 2017-es Európa-bajnokság, a románok és a csehek elleni meccs. Karrierem során azon a két találkozón nyújtottam a legjobb játékomat, topformában voltam huszonnyolc évesen. 

Mi a helyzet a rossz emlékekkel?      
Előtte tíz év sikertelenség volt, nem jutottunk ki az Eb-kre, sok nyár végződött kudarccal. Ugyanakkor talán ezek is kellettek ahhoz, hogy tudjunk építkezni, átértékeljük és jobban akarjuk a kvalifikációt. 

Több kapitánnyal is dolgozott. Kihez milyen élmények kötik?      
Mindegyikük hozzátett a karrieremhez. Mészáros Lajos válogatott be, Rátgéber Lászlóval is jó volt a viszonyom, de Ivkovics Sztojan kapta meg a „kész” Hangát, vele dolgoztam a leghosszabb ideig, a sikerek is vele jöttek, Gasper Okornnal már kevesebb meccset játszottam.

Izgatott a hétfői búcsúztatás miatt?      
Aki ismer engem, tudja, nem szeretek szerepelni, a nagy búcsúzásokat egyáltalán nem kedvelem, inkább a háttérbe húzódom sportolóként is – válaszolta az Alba Fehérvár 35 éves hátvédje, a 170-szeres válogatott Vojvoda Dávid. – A médiaszerepléseket is igyekszem minimalizálni. Ennek ellenére nagyon köszönjük a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének a gesztust, hogy értékelik, amit Hanga Ádival együtt tettünk a válogatottért. Természetesen kíváncsi vagyok, mi történik majd. 

Hanga Ádámot említette, akivel párhuzamosan haladt a pályafutása, az elmúlt másfél évtized meghatározó egyéniségei voltak.     
Igen, nagyon hálás vagyok és óriási megtiszteltetés, hogy Ádival együtt köszönhetünk el. Egyszerre kerültünk a felnőttválogatottba, mindig jó kapcsolatban voltunk és vagyunk is, a pályán pedig nagyszerűen megértettük és kiegészítettük egymást.

Olyan, mintha a búcsúztatással véget érne egy korszak a magyar kosárlabdázásban. Jól érzem?      
Lehet ezt mondani. Korábban már elköszönt a csapattól Keller Ákos, Eilingsfeld János, abból a generációból Ádámmal ketten maradtunk, akik még nem búcsúztak. Valóban, egy tizenöt-húsz éves szakasz lezárul a válogatott életében, a mi korosztályunk ezzel kifutott. Azt hiszem, úgy vonulunk vissza a válogatottól, hogy még nem követeltek talán ki minket a csapatból, tudtunk volna még segíteni. Viszont szerintem itt a teljes generációváltás ideje, nagyszerű játékosaink vannak, a fiatalabbak többször is bizonyították, hogy minőségi ellenfelekkel szemben is helytállnak. Nyilván hiányozni fog a csapat, elvégre majdnem két évtizedet ott voltunk, és talán Ádi is úgy gondolja, hogy csodás élményeket gyűjtöttünk. Sok nagy meccsre, tornára, közös programra emlékezhetünk, de az élet megy tovább, most jött el az idő, hogy elköszönjünk. 

Melyik a legnagyobb élménye az elmúlt évtizedekből?      
Nem lesz meglepő, de a 2017-es Európa-bajnokságot emelném ki, főleg a kolozsvári mérkőzéseket. A románok elleni győzelem a legkedvesebb emlékem, nekem is jól ment a játék, nyertünk, amivel a legjobb tizenhat közé jutottunk, mehettünk Isztambulba, a nyolcaddöntőre. Rengeteg magyar ünnepelt velünk a csarnokban, jó visszagondolni rá. Olyan ellenfelekkel találkoztam a pályán, mint Pau Gasol, Luka Doncic vagy éppen Bogdan Bogdanovics, erre is nagyon büszke vagyok. 

Soha nem érezte úgy, hogy a nyári heteket nyaralással is tölthetné a hosszú, izzasztó edzőtáborozások helyett?      
Elcsépelt, amit mondok, de a válogatott tényleg olyan volt, mint egy család – főleg Ivkovics Sztojan irányítása alatt. Egy évtizedet dolgoztunk együtt és kitűnően éreztük magunkat, nem mellesleg az eredményességgel sem volt gond, egymás után két Eb-re is kijutottunk. 

A sors keze, hogy éppen Székesfehérváron lesz a belgák elleni vb-selejtező, abban a városban búcsúztatják, ahol klubszinten játszik?     
Talán igen. Ádi Székesfehérváron lett kosárlabdázó, én pedig már hat éve játszom az Albában, szóval ez így nagyon kerek történetnek tűnik. Úgy hallottam, szépen fogynak a jegyek, telt ház lesz, sok szurkoló előtt játszhat a csapat, de biztos vannak olyanok, akik ránk is kíváncsiak. Úgy gondolom, szép este lesz, bízom benne, hogy a válogatott győzelemmel teszi teljessé.

FÉRFI KOSÁRLABDA-VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ
1. KÖR, G-CSOPORT
6. (utolsó) forduló
Július 6., hétfő
18.00: MAGYARORSZÁG–Belgium (Tv: M4 Sport)
20.30: Franciaország–Finnország

Az állás
1. Finnország 9 pont
2. Franciaország 9 pont
3. MAGYARORSZÁG 7 pont 
4. Belgium 5 pont
Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény rangsorol.