Lakits András: Az akadémia ott van a hátunk mögött

Harmincöt évesen még mindig fiatal edzőnek számít. Elegendőnek érzi a tapasztalatát egy stabil első osztályú klub irányításához?
Játékoskoromban is erre készültem, figyeltem az edzőimet, sok jót tanultam tőlük, vagy éppen láttam, hogy valamit nem így szeretnék csinálni – mondta lapunknak a Budapesti Honvéd új vezetőedzője, Lakits András, miközben éppen körbetekerte a Balatont. – Húszévesen eldöntöttem, belevágok, végigjártam az összes utánpótlás-korosztályt, három évet dolgoztam a B-csoportban, egyet az első osztályban, segédkeztem válogatottak mellett, vagyis gyűjtöttem elég tapasztalatot ahhoz, hogy a saját elképzeléseim szerint irányíthassak egy élvonalbeli csapatot. Folyamatosan olyan emberekkel dolgozom, akik segítenek, ha valamit nem tudok vagy rosszul csinálok, Dragan Alekszics például továbbra is ott lesz mellettem mentoredzőként, ettől függetlenül bízom magamban.
Szakmailag mennyit ért három éven át az NB I B Piros csoportjában szereplő MAFC kispadján ülni?
Inkább az volt fontos, hogy felnőttekkel dolgozzam vezetőedzőként, bár vannak, akik még mindig alábecsülik szakmailag a B-csoportot, igaz, egyre kevésbé. Emellett próbáltam a lehető legtöbbet képezni magamat.
Mit tanult az Albához szerződő Zlatko Jovanovic segítőjeként az elmúlt évadban?
Felsorolni is nehéz, mennyi mindent… Az egyik, ha nem a legjobb edző az NB I-ben, látva azt a fanatizmust és munkamorált, amivel dolgozik. Nagyon sokat tanultam tőle, hogy kell felkészülni a mérkőzésekre és hogyan kell reagálni egyes szituációkra. Jó lett volna tovább is együtt dolgozni, bár ez nézőpont kérdése most, hogy adódott előttem ez a lehetőség, ám talán később valamilyen formában összejöhet még a közös munka.
Sipos Péter lesz a „balkeze” – ennyire jó véleménnyel van fiatal kollégájáról?
Nagyon régóta jó kapcsolatot ápolunk, nyaranta is sok időt töltöttünk együtt, még ha különböző válogatottaknál is edzősködtünk. Korábban felvetődött, hogy szeretnénk együtt dolgozni, akkor még nem volt realitása. Nagyon ambiciózus és tehetséges szakember, vele meglesz az átmenet az utánpótlás és a felnőttcsapat között. Az ő joga, hogy viccelődjön ezzel, de időnként nemcsak a bal-, hanem a jobbkezem is lehetne. Fodor Márton szakmai igazgató gondolkodásmódja nagyon tetszik, miszerint ne csak magyar játékosokat, edzőket is neveljünk.
Magasra tették a mércét a csapattal, ötödik helyen zárták a bajnokságot. Meg lehet ezt közelíteni, esetleg ismételni?
Nehéz megmondani, valóban elképesztően magasra került a léc, hiszen jóval nagyobb büdzséjű klubokat előztünk meg. A „kétmagyaros” szabály miatt az elit csapatok próbálnak jó hazai játékosokat szerződtetni, így nőhet a szakadék a topklubok mögött. A magyar magunk megtartásával az lenne az üdvös, hogy akár playin nélkül bejussunk a rájátszásba, a minimum cél a 7–10. helyek valamelyikének megszerzése az alapszakaszban, de szeretek mindig nagyobb elvárásokat megfogalmazni. Ha még két jó külföldit igazolunk, van esély, hogy megismételjük a felülteljesített évadunkat.
A válogatott Valerio-Bodon Vincent maradása nagy fegyvertény? Arról nem is beszélve, hogy Keller Iván és Simon Kristóf sem szerződött máshová.
Szerintem fontos, és hiszem, hogy a válogatott bő keretébe meghívott Radó Ádámnak is eljön az áttörés ideje. Fontos, hogy Ádám személyében van olyan magyar centerünk, akit pályára lehet küldeni. Igyekszünk továbbá a saját utánpótlásunkból jobban menedzselni Nagy Ágostont, bár még tényleg nagyon fiatal.
Eddig egy amerikai centert és egy Szegedről ismert amerikai hátvédet jelentettek be. Milyen posztokon terveznek még légióserősítést?
Irányítót mindenképpen, de többször váratlan akadályba ütköztünk, bízom benne, hogy rövid időn belül szerződtetünk valakit, vannak jelöltjeink. A másik játékost négyes posztra keressük, látni kell, hogy nehéz érvényesülni a piacon, Ázsia is szívja fel a játékosokat. Többen kutatjuk a megfelelő embereket, remélhetőleg a lehetőségeinkhez mérten jó döntést hozunk.
Megmarad az eddigi egyensúly a légiósok, a rutinos és a fiatal magyar játékosok között?
Abszolút, ami működik, azon nem változtatunk. Zlatko az elmúlt három évben remekül csinálta ezt, sikereket aratott vele, és a fiatalok láthatóan fejlődtek, szeretnek itt lenni, jól érzik magukat évek óta, erre építünk a jövőben is.
Vár-e bármilyen átrendeződést a bajnokság erőviszonyaiban, figyelembe véve a gazdasági bizonytalanságot is?
A gazdasági részébe kevésbé látok bele, amekkora keret van a légiósokra, abból igyekszünk kihozni a legjobbat. Másrészt azt én is látom, hogy sok a bizonytalanság, ez érinti az összes klubot, viszont inkább azzal foglalkozom, hogy a szakmával minden rendben legyen. Ha bátrabban kell nyúlni a fiatalokhoz, állunk elébe, az akadémia ott van a hátunk mögött.

Roszics Uros: Kár lett volna kihagynom ezt a lehetőséget

Férfi kosárlabda: horvát vezetőedző az Atomerőműnél






