Mi sem vagyunk kriplik! – Fazekas Zoltán jegyzete

A csütörtökön kezdődő élvonalbeli női kosárlabda-bajnokság egyik legfontosabb kérdése, milyen hatással lesz az évadra válogatottunk bravúros világbajnoki szereplése. A szeptember elején Berlinben elért 8. hely valóban remek, főleg mert 28 évig el sem jutottunk a tornára, s azért is, mert hasonlóra legutóbb 40 éve volt képes nemzeti együttesünk. Szigorúan a vébén elért számszerű eredmény szerint a világ nyolc legjobb együttese között ott van a magyar, amúgy meg nem, mert bár a legfrissebb világranglistán három pozíciót előreléptünk, így is a 16. helyen állunk. A Völgyi Péter szövetségi kapitány hölgykoszorúja által elért zajos sikerben részt vevő 12 játékos közül nyolcan pattogtatnak idehaza, ők az NB I-ben gyűrődnek, miközben azért ne menjünk el amellett, hogy a csapat legtöbbre taksált triója és Berlinben meccs legjobbjának választott kosarasa nem Magyarországon játszik (Juhász Dorka Amerikában és Törökországban, Takács-Kiss Virág Spanyolországban, míg Lelik Réka nemrég igazolt szintén török klubhoz), vagyis úgymond legjobbjaink nem a hazai bajnokságot képviselik.

Az előző két idényben szerintünk esett a nívó, s ezt az is megerősíti, hogy az Euroliga (vagyis a kontinens elit sorozata) előző évadában a Sopron és a DVTK 12 csoportmeccsén mindössze egyetlen magyar győzelem született – ehhez szervesen kapcsolódhatna azon talán epés megjegyzésünk, hogy lám, lám, éppen ezt a két csapatot tartjuk a legnagyobb esélyesnek a következő idényben… 

Ugyanakkor biztosan kijelenthető, hogy válogatottunk világbajnoki szereplése sok kosárlabda-palántának, lánygyermeknek és tininek hatalmas inspirációt jelent, és ez az a hullám, amit valahogy meg kellene lovagolni. Állandó szakértőnk, Balogh Judit, korábbi kétszeres Ronchetti-kupa-győztes, háromszoros Európa-bajnoki bronzérmes játékos ezzel kapcsolatban többek közt azt mondta, „a válogatott eredménye egyfajta löket lehet a hazai játékosoknak, akik elhihetik, mi sem vagyunk kriplik, az edzőknek is hitet adhat, hogy bízzanak a magyar kerettagokban”. Tökéletesen egyetértünk, főleg a tekintetben, hogy tényleg egyre ritkább az NB I-ben az extraklasszis külföldi, így valós esélye van a kibontakozásra a magyaroknak. Szóval mikor máskor kerüljön pályára még többször a magyar fiatal, vagy dobhasson a győzelemért a válogatott-kerettagsághoz közel álló hazai játékos kulcspillanatban, ha nem most? Mert a berlini sikernek önbizalmat is kellett adnia azoknak, akik idehaza kosárlabdáznak egy olyan bajnokságban, amit már csak 11 együttes számára rendeznek meg, s aminek talán kissé meg is kopott a fénye. Hajrá, magyar csajok, üljünk fel arra a hullámra!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!