Völgyi Péter: Közepes teljesítménnyel nem lehet meccset nyerni a vb-n

– Honosított amerikai hátvédünk, Turner Yvonne mondta, a lelátóról szurkolva együtt nézték a spanyolok elleni olimpiai selejtezőt két éve februárban Sopronban, amelyen ugyan huszonkét ponttal is vezettünk, mégis kikaptunk és lemaradtunk Párizsról – ön mit érzett utána?
– Szomorúságot és csalódottságot, mint minden magyar, aki ott volt azon a mérkőzésen – mondta a Nemzeti Sportnak két nappal a berlini női világbajnokság rajtja előtt Völgyi Péter szövetségi kapitány. – Eszembe sem jutott volna akkor, hogy ilyen folytatás következik és két év múlva ott leszünk a világbajnokságon.

– Akkor még nem ön volt a kapitány, hanem Székely Norbert, csak jó egy hónap múlva nevezték ki. Sajnálta a csapatot? Sokan sírva fakadtak, hiszen negyvennégy év után karnyújtásnyira volt az olimpiai szereplés.
– Nem is a sajnálatot hangsúlyoznám, hanem azt, hogy annyi extrém körülmény befolyásolta ezt a meccset, amire lehetetlen felkészülni, nüanszokon múlt a végkimenetel. Ami az olimpiát illeti, az élet megy tovább, ősszel elkezdődik az Európa-bajnoki selejtező, s a jövő évi kontinensviadal első hat helyezettje ismét részt vehet az ötkarikás játékok selejtezőjében, szóval újra itt a sansz, de meg kell érte dolgozni.

– Amikor 2024 márciusában kinevezték kapitánynak, milyen célokat fogalmazott meg?
– Elsőként fel kellett készülni a ruandai világbajnoki előselejtezőre. A legfontosabb az volt, jól dolgozzunk előtte és egységes csapatként menjünk Afrikába. Alig egy hónap állt rendelkezésre, de nem indult jól a torna, rögtön vereséggel kezdtünk, ám ezután a csapat lépésről lépésre összeérett és tudatosabban kosárlabdázott. A Kigaliban elért győzelem megalapozta a folytatást. Ezután és azóta is voltak, vannak kisebb hullámvölgyek a teljesítményünkben.

– Az egyik ilyen, hogy nem jutott ki az együttes a 2025-ös Európa-bajnokságra. Elbizonytalanította ez bármiben?
– Nem. Inkább úgy fogalmaznék, hogy kiütközött az, hogy a szövetségi kapitányi poszt teljesen másfajta munka, mint klubnál edzősködni. Az ominózus Bulgária elleni mérkőzésre, amely ráadásul Miskolcon volt, jobban fel lehetett volna készülni. Az a vereség alapvetően befolyásolta a csoport végeredményét és azt, hogy nem jutottunk tovább. Utólag belátom, azt az összetartást alaposabban elő kellett volna készíteni.

– Márciusban Isztambulban zajos sikert arattak, a második helyen zárták a kvalifikációt Ausztrália mögött és huszonnyolc év után kiharcolták a világbajnoki szereplést – mi volt a kulcsa ennek?
– Sok összetevője volt: remekül felkészültünk, szinte mindenki ott volt, akit szerettem volna, s nem nehezítették sérülések a szereplést, kivéve Studer Ágnesét, akinél úgy éreztük, nincs megfelelő állapotban, ezért itthon maradt. Mérkőzésről mérkőzésre léptünk előre: Japánnal játszottunk elsőként, amely különleges stílusban kosárlabdázik, emiatt a torna előtti jó egy hetet arra használtuk, hogy csak rá, belőle készültünk. A győzelem megadta az alaphangot és az önbizalmat. Egyetlen találkozón, Kanada ellen éreztem csak, hogy nincs esélyünk nyerni, a fontos meccseket hoztuk.

– Köztük az utolsó, sorsdöntő összecsapást a házigazda törökök ellen. Aggódott? Beszélt a lányokkal Sopronról? Mert kísértetiesen hasonló volt a szituáció, nekünk győzni kellett, a már továbbjutó ellenfélnek pedig mindegy volt a végeredmény…
– Próbáltuk kizárni az előzményeket, de annyiban más volt a helyzet, hogy itt a miénk előtt volt négy meccs, amelyen ha úgy alakul az eredmény, kijutunk a vébére attól függetlenül, nyerünk-e zárásként vagy sem. Előre elmondtam, ne várjunk külső segítségre. Az argentinok ellen hosszabbítást követően elért győzelem után bizonyos lelki terheket sikerült letenni, amelyeket addig cipelt magával a csapat. Nem volt kérdés számomra, meg fogjuk verni a törököket, így nagy örömmel zárult a torna.

– Berlinre milyen szempontok alapján választották ki a tizenkét játékost?
– Egyeztettünk a 3x3-as válogatottal is, mert a szakági Európa-bajnokságot szeptember közepén rendezik meg, és figyelembe vettük, ki milyen állapotban van. Az isztambuli keretből Toman Petra Amerikában tanul tovább, Dombai Réka és Sitku-Varga Alíz sérülés miatt nincs velünk, Dubei Debóra pedig visszavonult a válogatottól. Kicsit át is kellett alakítani a játékunkat a változások miatt, pedig szerettem volna egyben tartani a törökországi csapatot. Ilyen a sport, vannak kikerülhetetlen tényezők, amelyekre reagálni kell.

– Mi lehet a reális elvárás a válogatottól? Huszonnyolc év távolmaradás után meg lehet ezt egyáltalán fogalmazni? A nemzetközi szövetség hivatalos erősorrendjében a 11. helyre sorolja a válogatottat a világbajnokság mezőnyében.
– A legfontosabb, hogy fejben kizárjuk ezt az erősorrendet, és azzal foglalkozzunk, mi mire vagyunk képesek. Szerintem ha a csoportból tovább tudnánk jutni, az már óriási eredmény, és ha a keresztjátékba kerülnénk, a papírforma alapján akkor sem jönne olyan ellenfél szembe, amely ellen ne lenne esélyünk. Ahhoz, hogy meccset nyerjünk a vébén, a közepes teljesítmény nem elég, ez biztos.

– Juhász Dorka klasszisát hogyan lehet a leginkább kihasználni? Az Euroligában az évad legjobbjának választották, a WNBA-ben is stabilan teljesít és Isztambulban a mieink legjobbja volt.
– A csapat feladata, hogy ha lehetőség van, megjátsszuk, és előnyt tudjunk neki teremteni. Ha ez megvan, onnantól kezdve nincsenek kétségeim, Dorka megoldja. Amikor „túlsegítik” vagy csapdázzák, akkor neki mielőbb jó passzokkal kell kiszabadítani a labdát és helyzetbe hozni másokat. Fontos, de összetett dolog ez, ebben az egyensúlyt szépen megtaláltuk Isztambulban, remélem, most is sikerül.

KÉT EDZÉS, TÖRETLEN LELKESEDÉS

Szerdán a reggeli után még pihent együttesünk, délben pedig elindult az első berlini teremedzésre. A Max Schmeling Halle távolról úgy néz ki, mint egy háborús gigabunker, a félig a földbe épített létesítmény központi részén található centerpályán a mérkőzéseket nyolcezer-ötszáz néző tekintheti meg. Az oldalbejáratnál gőzerővel folytak a munkák, a delegáció érkezésekor még többen a ragasztással, matricázással és festéssel foglalkoztak. A mieink első (mert este jött a következő) tréningjére a főpálya melletti kisteremben került sor, amelynek régebbi parkettája kapott egy újabb típusú, modern mobil borítást. Török Ágnes és társai nagy lelkesedéssel kezdték a foglalkozást, amely jó egy órán át tartott. Figurák, dobógyakorlatok, taktikai elemek gyakorlása zajlott, s alapvetően jól dolgozott a csapat, Völgyi Péter időnként azért ráripakodott azokra, akik nem jól hajtották végre a feladatot. A hangulat továbbra is jó, s szerencsére sérülés sem történt, ami szintén fontos egy ilyen tornán.

A MAGYAR VB-KERET KERET
Aho Nina, Kányási Veronika (mindkettő DVTK HUN-Therm), Dúl Panka (ETO Basket), Josepovits Kinga, Studer Ágnes, Török Ágnes (mindhárom NKA Universitas Pécs), Juhász Dorka (Galatasaray – Törökország), Lelik Réka, Turner Yvonne (mindkettő klub nélküli), Rátkai Eszter (Tarr KSC Szekszárd), Széki-Barnai Judit (VBW CEKK Cegléd), Takács-Kiss Virág (Valencia – Spanyolország)

A MAGYAR VÁLOGATOTT VB-PROGRAMJA
B-CSOPORT
Péntek, 21.00: MAGYARORSZÁG–Franciaország (Berlin Arena, Tv: M4 Sport)
Szombat, 14.15: Nigéria–MAGYARORSZÁG (Max Schmeling Halle, Tv: M4 Sport+)
Hétfő, 14.30: MAGYARORSZÁG–Dél-Korea (Max Schmeling Halle, Tv: M4 Sport)