Edzés előtt tánc, fotózás, utána torta – megérkeztek a magyarok a női kosárlabda-világbajnokságra

Nagyszerű hangulatban telt a keddi nap az ebédjét már a berlini szállodájában elfogyasztó női válogatott számára, és ez így is van jól, hiszen mikor ne legyen jó a kedv, ha nem akkor, amikor a nemzeti együttes 28 év után készülhet újra a világbajnokságra. Mint ismert, Völgyi Péter szövetségi kapitány csapata márciusban a második helyen végzett az isztambuli selejtezőcsoportban, ezzel 1998 után ismét megszerezte a kvalifikációt a tornára.

A delegáció délelőtt 10 órakor repült Budapestről Berlinbe, s a csupa mosolygós tagból álló együttes még azt is vidáman kezelte, hogy volt némi fennakadás a becsekkoláskor, mivel több csomag is túlsúlyosnak bizonyult. Az is emelte a hangulatot, hogy a friss világbajnok öttusázó, a miskolci Guzi Blanka is elbúcsúztatta a mieinket, főleg a jelen és a múlt DVTK-s játékosaival, Lelik Rékával, Aho Ninával és Kányási Veronikával ápolt barátságát tovább erősítve. Studer Ágnes, az idei bajnok Pécs karmestere kis fintorral az arcán emelte le saját bőröndjét a mérlegről és vitte odébb pár méterrel, de rossz szó nem esett, sőt, inkább poénkodva és nevetgélve csekkolt be az együttes.

Berlinben aztán az egyik világhírű szállodalánc folyóparthoz közeli, rendkívül impozáns és kényelmes hoteljében ebédeltek Lelikék, s közben a környékben is gyönyörködhettek, ugyanis a 7. emeleten található étterem nagyszerű panorámával kényeztette vendégeit, s nemcsak a magyarokat, hanem a vb másik 14 válogatottját (az amerikaiak természetesen ezúttal is különcködnek és máshol laknak…).

MINIINTERJÚ: SZÉKI-BARNAI JUDIT, A VÁLOGATOTT CENTERE

Szereti a tyúkanyószerepet – Mennyire szürreális önnek, hogy bekerült a 12-es keretbe és itt van a csapattal Berlinben?  – Kicsit még mindig felfoghatatlan, hogy itt vagyok, hogy bekerültem a keretbe, és most már meg is érkeztünk Berlinbe! Nagyon jó érzés, úgy gondolom, az élet most ezzel kárpótol minden eddigiért, amikor lemaradtam a válogatottbeli meccsekről, programokról, tornákról.    – Megdolgozott érte, Völgyi Péter szerint keményen melózott egész nyáron… – Úgy érkeztem meg az edzőtáborba, hogy az a legfontosabb, érezzem jól magam, mert szeretem a kosárlabdát, aztán majd lesz, ahogy lesz. Nem gondoltam volna egyébként, hogy lesz esélyem a keretbe kerülésre, a szívem mélyén bíztam benne, és szerettem volna, de nem helyeztem nyomást magamra, mert korábban, amikor ezt tettem, annyira rágörcsöltem a dologra, hogy visszaütött és a teljesítményem rovására ment. Ezt most elengedtem, boldog vagyok, hosszú volt ez a hónap, mentálisan és fizikailag is, de remélem, mindenki úgy élvezi majd a világbajnokság minden pillanatát, ahogyan én fogom.    – Van-e ennek a sikertörténetnek egyfajta bújtatott üzenete a magyar játékosok számára, vagyis hogy egy évek óta a kiesés elkerüléséért harcoló klubból, a Ceglédből is be lehet kerülni a nemzeti együttesbe?  – Hogyne, bár lehet, ez kicsit furcsa, de úgy látom, hogy akik ellen évről évre, hétről hétre a Ceglédben játszom a bajnokságban, azok remek centerek, főleg légiósok, akik általában csapatuk kulcsemberei a topkluboknál. Szóval nem B-csoportos játékosok ellen bizonyítok, szerintem ezért is tudtam a vb-csapatba kerülni.    – A szövetségi kapitány beszélt arról is, mennyire fontos az ön tyúkanyószerepe. Mit gondol erről?  – Egyetértek vele, könnyen megtalálom a közös hangot a fiatalokkal is, de a többiekkel is. Szeretem ezt a szerepet, rám szabták, s ha nem a pályán, a parketten kívül segítek.    – Hogyan látja a válogatott esélyeit?  – Az elejétől kezdve az a cél, hogy továbbjussunk a csoportból. A nyolc WNBA-játékost soraiban tudó francia együttessel kezdünk, de a labda gömbölyű, a világbajnokságon bárkinek lehet esélye legyőzni a másikat, ha jó napot fog ki, s nagyon bízom benne, lesz esélyünk a folytatás kiharcolására.

Kis pihenő után jött a nap csúcspontja, egy hangárméretű régi gyárban megtartott hivatalos csapatfotózás, ahová busszal vitték a lányokat. A retróhangulatú óriási helyiségben aztán kedvükre pózolhattak a hölgyek, labdával és anélkül, közben pedig az általuk kért zene (az „Érik a szőlő” újszerű feldolgozásban és persze az elmaradhatatlan Azahriah-slágerek) bömbölt a mikrofonokból. Sokan rendkívül élvezték a helyzetet, mindenkit kisminkeltek, a vb körülbelül kétméteres plüsskabalája – benne egy izzadó fiatalemberrel – is nagy kedvvel ropta a táncot a magyar dallamokra. 

 „Én annyira nem rajongok ezért, mert nem vagyok fotogén, és ha lehet, elkerülöm a fotózásokat, de persze óriási élmény részt venni ezen a programon is” – mondta a Nemzeti Sportnak a csapat honosított amerikai hátvédje, a 38 éves Turner Yvonne, aki 2019 óta mindig vállalta a szereplést, amikor hívták, és karrierje egyik legmeghatározóbb eseményének tartja a világbajnokságot. A korábban Sopronban játszó hátvéd szerint fontos, hogy élvezzék ki a torna minden pillanatát, s nem azért, mert 28 éve nem járt vébén a magyar együttes, hanem mert az ilyen viadalokról álmodtak mindannyian, amikor elkezdtek kosárlabdázni.

A fotózás után a szálloda edzőtermében aztán már a munkáé volt a főszerep, szűk egyórás kondi- és kardióedzésen vettek részt Juhász Dorkáék, akiknek Völgyi szerdán már „igazi”, kosárlabdaedzést vezényel. A nap emelkedett hangulatban zárult, vacsora után a delegáció énekléssel és két tortával köszöntötte a kedden 58. születésnapját ünneplő Plézer Gábor technikai vezetőt.    

A magyar együttes szeptember 4-én, pénteken 21 órakor kezdi el szereplését a vb-n a két évvel ezelőtti párizsi olimpián ezüstérmes franciák ellen, majd 5-én Nigéria (14.15), 7-én Dél-Korea (14.30) lesz az ellenfele a B-csoportban.

NŐI KOSÁRLABDA-VILÁGBAJNOKSÁG
A MAGYAR VÁLOGATOTT PROGRAMJA
B-CSOPORT
Péntek, 21.00: MAGYARORSZÁG–Franciaország (Berlin Aréna) (Tv: M4 Sport)
Szombat, 14.15: Nigéria–MAGYARORSZÁG (Max Schmeling Halle) (Tv: M4 Sport+)
Hétfő, 14.30: MAGYARORSZÁG–Dél-Korea (Max Schmeling Halle) (Tv: M4 Sport)