Végveszélyben a Dunaferr

Egy igencsak halovány vendégcsapat próbálkozott ugyanis a Kórház utcában. Jellemző, hogy a piros-fehérek az első félidőben egyáltalán nem veszélyeztették Fekete Róbert kapuját. Igaz, a csabaiak negyedóra alatt lőtt két gólja alaposan megfogta a vendégeket. A hazaiaknál elsősorban a középpályássor bal oldala volt aktív, bár a jobb oldalon Schindler Szabolcs is gyakran támogatta a lila-fehérek akcióit. Feltűnt az is, hogy a bajnokság harmadik fordulója után igazolt Valentin Miculescu milyen nagy kedvvel játszik. A román légiós már adós volt a jobb teljesítménnyel, hiszen a tavaly ősszel a Kispestnek rúgott három gólját követően nem sokat mutatott. Mindezek fényében sokan kétkedve hallgatták a hajdani újvárosi sikercsapatnak a Dunaferr mellett még kitartó tagja, Lengyel Ferenc szünetbeli fejtegetését, aki azt mondta: ,,Utol lehet érni a békéscsabaiakat, csak menni kell! Mindent meg is próbálunk az egyenlítésért!”Erre elvben lett is volna lehetőség, hiszen a Békéscsaba a második félidőben visszahúzódott a saját kapuja előterébe, de a dunaújvárosiak képtelenek voltak élni a lehetőséggel. A mezőnyben egyenrangú partnernek bizonyultak, de a kapura – egy-két pontrúgástól eltekintve – továbbra is veszélytelenek voltak. Noha a második játékrészben körülbelül 30 percen át a Békéscsaba főleg a védekezéssel törődött, a vendégek közül mégis Deli Zoltán kapust emelhetjük ki. Noha két gólt kapott – azokról igazán nem tehetett –, további négy-öt találattól mentette meg csapatát azzal, hogy remekül védett. Igaz, ez sovány vigasz a Dunaferr számára, mely az újabb vereséggel jelentős lépéshátrányba került a kiesés elkerüléséért folyó harcban a Békéscsabával és a Kispesttel szemben.