Debrecen ismét a Lokit ünnepli

Lapunk fotóriportere, M. Németh Péter ugyanis hazahozta Lisszabonból azt a mezt, amelyet a 24 esztendős korában tragikus körülmények között elhunyt Fehér Miklós viselt a Guimaraes elleni bajnokin, s a terembajnokságon részt vevő együttesek kapitányai a sorfalt álló társak és 4000, könnyező szurkoló előtt körbevitték a dresszt. Torokszorító pillanatok voltak ezek – a 25-szörös válogatott csatár kedvenc száma, a Közeli helyeken című Bikini-dal szólt a hangszórókból –, és ekkor pisszenés sem hallatszott.

Fradista és debreceni, soproni és győri, szegedi és siófoki drukker állt egyetlen hang nélkül a lelátókon, és a dal végén tapsviharban törtek ki. Néhány órával később, a döntő előtt pedig a győriek emlékeztek meg elhunyt társukról (a fehér mezekre festett betűk Fehér Miklós nevét adták ki), és ekkor is megilletődötten hallgatott a közönség.
Az emlékezés után jöhettek a mérkőzések, a gólok, az izgalmak.
Az például senkit sem lepett meg, hogy hirtelen 4000 ETO-szurkoló lett a csarnokban, hiszen a debreceniek természetesen a Győrnek szorítottak a Ferencváros ellen. Eleinte úgy tűnt, hogy Pintér Attila együttese szemernyi esélyt sem kap ellenfelétől, hiszen a vidéki zöldek gyorsan elhúztak két góllal, de a Fradi – ahogyan szombaton a Balaton ellen –, most is egyenlíteni tudott, és az izgalmakról csak annyit: egy perccel a vége előtt még kétgólos hátrányban volt a Ferencváros… Ám a végére hiába lett egyenlő az állás, a rávezetéses büntetőpárbajt a győriek nyerték – no, ekkora ünneplést sem kaptak még soha Debrecenben.

Persze a szurkolók leginkább a Lokira voltak kíváncsiak, és együttesük nem is okozott csalódást, simán verte a Sopront. Kiderült, Sándor Tamás milyen elképesztő megmozdulásokra képes (gólja mellett több, már-már lehetetlennek tűnő labdát is adott társainak), és újfent bebizonyosodott, hogy a médiumok számára immár semmi sem szent: egy ütközés után Éger László a földön maradt, azonnal rohantak az orvosok, és sajnos kérni kellett a hordágyat is. A vélhetően szörnyű fájdalmakat érző futballistát a csarnok egy félreeső helyére vitték, hogy nyugodtan lehessen ápolni, ám egy kíváncsi kamera nem hagyta annyiban, és próbált mindent megmutatni, bekukucskált a függöny mögé és percekig filmezte a szerencsétlenül járt a védőt. Az operatőrt a biztonságiaknak kellett odébb tessékelniük…

>A nagy meccsek után kisebb pihenőt kaptak a drukkerek, megnézhették az edzők és zenészek meccsét, majd az ötödik helyért játszott összecsapást. Már komolyan azt hittük, reggelig csatázik egymással a Szeged és a Balaton FC, ám mielőtt még a szertárosok, vagy a szurkolók is sorra kerültek volna a bünetőpárbajban, nyert az élvonal listavezetője, a siófoki csapat, a szegediek pedig úgy síratták az ötödik helyet, mintha minimum a BL-döntőt bukták volna el… Jó volt látni, hogy ezen a szinte tét nélküli meccsen is mennyire akartak győzni, és jutalmukat, ami néhány százezer forint formájában jelentkezett, így is megkapták.

A bronzmeccsen viszont már másfél millió forint volt a tét, és a Ferencváros egy pillanatig sem hagyott kétséget afelől, hogy a dobogón szeretne végezni. A Sopron nem nagyon tudta megismételni a szombaton nyújtott jó teljesítményét, Gera Zoltán két lövése eldöntötte a győztes kilétét. Más kérdés, hogy az FTC azért nem a harmadik helyért érkezett Debrecenbe – a zöld-fehérek teremben balszerencsések, hiszen az elmúlt négy évben mindig a bronzérmet vehették át…
Ezen a tornán a Debrecen és a Győr nyújtotta a legjobb teljesítményt, és a Lokinak komoly törlesztenivalója volt ellenfelével szemben, elvégre előző nap az ETO simán megverte a piros-fehéreket. Fantasztikus hangulatban kezdődött a torna utolsó mérkőzése, és mivel a debreceniek már két góllal vezettek, azt hittük, nem marad izgalom a végére. Itt jegyezzük meg, éppen szombati számunkban nyilatkozta Dombi Tibor, hogy gólkirály és legtechnikásabb játékos biztosan nem lesz – ehhez képest csapatából ő rúgta a legtöbb gólt, második találata pedig olyan gyönyörűre sikeredett, hogy már-már a ferencvárosi szurkolók is csettintettek egy nagyot… Fájdalom, a mérkőzés vége mégsem a szépségről, hanem a balhéról szólt. A Győr ugyanis szépített, majd három perccel a lefújás előtt ki is egyenlített, ám a játékvezetők nem adták meg ezt a gólt, mert egy ütközés miatt Ronald Habi a földön feküdt.

Hogy mikor szólalt meg a síp, a gól előtt vagy csak a gól után, azt a nagy hangzavarban nem lehetett hallani – a győriek persze bíztak a maguk igazában, és igyekeztek meghatni a játékvezetőt, de mindhiába. Kicsit csúnyácska lett a vége a tornának, több ETO-játékos elveszítette a fejét, még jó, hogy Reszeli Soós István szakmai igazgató higgadt maradt, és lecsillapította labdarúgóit…
Ezzel együtt soha rosszabb terembajnokságot, jövőre vélhetően jön a következő őrület, és van olyan érzésünk, a debreceni szurkolók már nagyon várják: a Loki most megvédte a műfüves bajnoki címét, jövőre tehát triplázna.