Giovannit nem lehet lerázni

Ki is ő valójában? Nézzük csak. Giovanni valamikor huszonhat évvel ezelőtt Sztojka Arnold néven látta meg a napvilágot, s a kilencvenes évek elején szeretett bele a labdarúgásba, amely olyannyira megfertőzte szegényt, hogy azóta is képtelen a gyógyulásra. A labdarúgóberkekben mindenki által ismert budapesti fiatalember egyszerre több csapatnak is szurkol: hogy mást ne mondjunk, évekkel ezelőtt két ferencvárosi, Nyilasi Tibor és a 2002-ben elhunyt Simon Tibor nevezte el Arnoldot Giovanni Carlosnak, ám remek viszonyt ápol a zalaegereszegi, a debreceni vagy éppen az újpesti játékosokkal is. Gépjármű híján a fél életét vonatozással, buszozással és stoppolással tölti, de valahogy mindig eljut az ország legtávolabb eső pontjára, ha éppen ott játszanak egy jó kis meccset. Ott van az edzéseken, belopódzik az öltözőbe, meg-megjelenik sajtótájékoztatókon, sőt, remek kapcsolatai révén a válogatott mecscseken rendre feltűnik a Puskás Ferenc-stadion VIP-páholyában is… Az a fajta ember, akit egész egyszerűen nem lehet lerázni (sokat beszél, és állandóan kér valamit…), ám a futball iránti rajongása mégis elismerésre méltó. Nem is olyan régen a válogatott egyik találkozója előtt elment a csapat bázisára, a margitszigeti Thermál Hotelbe, hogy a fiúk közelében lehessen. A délutáni csendespihenő alatt csupán Lothar Matthäus üldögélt egymagában a szálloda bárjában, mire Giovanni a világ legtermészetesebb módján lehuppant a csodálkozó kapitány mellé. "Nem beszélek nyelveket, egy szót sem tudtunk váltani, de olyan jó volt egy ilyen híres edző közelében ülni egy kicsit" – mondta erről az esetről.
Na, hát ő Giovanni Carlos…