Prukner László mosolyog. A NABI Kaposvári Rákóczi 17 év után újra az élvonalba jutott együttesének vezetőedzője mostanság a helyi sétálóutca néhány tablóképéről néz vissza ránk a Táncsics Mihály Gimnázium tanáraként, az elmúlt hónapokban viszont a zöld-fehérek kispadján ülve izgulta végig a mérkőzéseket.
A 44 esztendős szakember 1987-ben játékosként volt részese a Rákóczi feljutásának, most edzőként vállalt nagy részt a nem várt sikerben, a harmadik hely kivívásában. Prukner László tanár úrnak tehát megvan az oka a jókedvre, de még arra is marad energiája, hogy két edzés között testnevelést és földrajzot tanítson nap mint nap, hiszen a Táncsics gimnáziumban ő a 11/C osztályfőnöke is. A szakember ezen kívül még ma is nagy kedvvel kergeti a labdát: a tavaszszal a Felsőmocsolád megyei elsőosztályú gárdájában húzta magára a jól bevált 5-ös számú mezt és középpályásként segítette hozzá a társaságot – micsoda véletlen – a bronzéremhez. A közelmúltban továbbá hálátlan feladatra vállalkozott a kaposvári sportember: a Kaposvár a Felsőmocsolád ellen Magyar Kupa-mérkőzést játszott. Prukner László a mocsoládiaknál 70 percet játszott – gólt azért nem rúgott tanítványainak… A szurkolók számára mégis az a legfontosabb, hogy a labdarúgók hosszú idő után ismét élvonalbeli rajtra készülhetnek – persze, Prukner László irányításával.
Jókor kaptak pofont a futballisták
Prukner László egyik arca: a fiatal edzô a kispad elôtt mindig komoly (Fotó: M. Németh Péter)
Prukner László egyik arca: a fiatal edzô a kispad elôtt mindig komoly (Fotó: M. Németh Péter)
Nézzük hát, mi a siker titka, és hogy több éves próbálkozás után miért éppen most sikerült feljutniuk az Arany Ászok Ligába a kaposváriaknak? – Azt hiszem, nagyon fontos volt, hogy egy jó közösség formálódott az öltözőben – kezdte a kaposvári edző azzal, amivel majd mindegyik sikeres csapat szakvezetője indítja a mondandóját ilyenkor. – A játékosok megkapták a bizalmat, ami azt jelenti, hogy nem akartunk minden áron új labdarúgókat igazolni, inkább abból próbáltunk építkezni, amink volt. Erős volt a motiváció, afféle csak azért is hangulatban léptünk pályára akkor, amikor hónapokig nem volt hol edzenünk, a stadionunk állapota miatt pedig több mérkőzésünk is elmaradt. A jó felkészülés után hazai pályán négy háromra kikaptunk a Szegedtől, és az a vereség jókor jött pofon volt. A következő mérkőzésünkön Dabason tudtunk nyerni, majd megvertük a listavezető Honvédot, végül három fordulóval a bajnokság vége előtt másodikként biztosítottuk be az NB I-es tagságot. ---- A ---- &
