Középkorszerűen

Ketten a múlt héten számoltak be a Milannál eltöltött napokról, Mészöly Géza angliai naplóját pedig ezekben a napokban böngészhetik az olvasók lapunk hasábjain. Előfordult, hogy egy egész busz megtelt magyar szakemberekkel, akik tudásszomjukat Itáliában csillapították, arról nem is szólva, hogy a magyar edzőképzés csúcsán sem lehet diplomához jutni külhoni tapasztalatok nélkül. Ezek a tanulmányutak igencsak megcsapolják a szakemberek pénztárcáját, a licencek megszerzése is százezrekre rúgó kiadással jár - licencenként -, tehát ha mindent összeadunk, igazán dicséretes, hogy sokan szívesen áldoznak az önkéntest tanulmányi utakra is. És miközben áhítattal lesik olasz, német, holland vagy angol kollégáikat, nyilván a fejük búbjáig elönti őket a sárga irigység. Tényleg kalapot le a lelkesedésük előtt, ám gyaníthatóan ők maguk sem tudják, a rengeteg frissen felszippantott ismeretet itthon hol és mennyire lehetnek képesek hasznosítani a gyakorlatban. Az egyik legnevesebb magyar edző mesélte néhány éve, hogy őt maradéktalanul lenyűgözték azok a szakmai anyagok, amelyek a téli felkészülés legmodernebb módszereit taglalták, aztán hazajött, és mivel száz kilométeres körzetben nem akadt használható pálya, ugyanúgy futtatta játékosait a folyóparton, mint ahogyan az szokás volt húsz és harminc évvel ezelőtt. Persze jól érezte magát az őt vendégül látó spanyol klubnál, okosabb, bölcsebb és műveltebb lett az ott töltött tíz nap alatt, és pontosan tudja, mi mindent megtehetne, ha…Ha a felkészülés során számolhatna mondjuk, legalább egy villanyfényes műfüves pályával, ha a munkáját segíthetné egy műszerekkel kifogástalanul ellátott orvosi stáb, ha az utánpótásból havonta követelné be magát egy fiatal a felnőttek keretébe, ha csak a szakmára összpontosíthatna, ha tudhatná, a felkészülés elején megjelennek az öltözőben a legjobb játékosai, és ha nem arról kellene tárgyalnia klubja vezetőivel, hogy vajon hozzájuthat-e karácsony előtt ahhoz a pénzéhez, amely már húsvétkor is régen esedékes volt. Egyáltalán: ha rend lenne a sportágban, ha a profifutball vezetői legalább a saját ígéreteiket és szabályaikat egyszer végre komolyan vennék.Félreértés ne essék, eszem ágában sincs azt állítani, hogy az edzőkön nem múlik semmi, nincs szerepük abban, hogy a magyar futball ott tart, ahol, és még az sem lenne igaz, hogy az egész szakmát maradéktalanul átitatja a tudásvágy szent áhítata. Viszont a középkorban az a legény, aki elment a külföldi mesterekhez, majd hazatért, komoly céheknél hasznosíthatta a korszerű tudást.De hát hol van a magyar futball a középkortól?