Már az első félidőben eldőlt

Az első feljelentéstől saját bevallása szerint azért lépett vissza, mert nem akarta bajba sodorni a Fradit, nem szerette volna, ha miatta vonnak le pontokat a csapattól. Mostanra azonban alighanem végképp elfogyhatott a bajnokság végén szabaddá váló középpályás türelme; Tepszics Ignác sportigazgató mindenesetre megerősítette, hogy keddre idézést kaptak a ligába.

Évadbeli utolsó hazai meccsén tehát azzal a lelki teherrel léphetett pályára az FTC, hogy kérdéses, a győzelemért járó három pont a végelszámolásnál is az egyébként még az UEFA-kupa-indulás jogáért hadakozó alakulatot gazda- gítja-e. Ezzel együtt agilisan kezdtek a zöld-fehérek, és negyedóra alatt kétszer is felperzselték a ZTE védelmét. Hogy mégsem dőlt el már a prológ során a csata, annak csupán az az oka: az első egerszegi ellencsapásra összerogyott a Ferencváros hátsó alakzata is…

A folytatásban is egymást érték a gólok; a két fél már az első felvonásban éppúgy fél tucat találatig jutott, mint az ősszel 90 perc alatt Zalaegerszegen. E gólbőség persze jelzi, hogy a védekezésre egyik oldalon sem pazaroltak különösebben energiát. A vendégek bekksorát szinte valamennyi hazai támadás elmosta, igaz, a láthatatlanná vált középpályásoktól szinte semmi segítséget nem kapott ez a csapatrész…

A pihenő után nehezen álltak vissza az üzemi hőfokra a futballisták. Az egerszegiekbe a sorozatos cserékkel sem lehetett életet lehelni, pedig Gellei Imre vezetőedző Torma Gábor bevetésével - elvben - növelte csatárai számát. A monoton, energiatakarékos kocogás közepette olykor fel-felvillant a Ferencváros, de ebben a futballban már nem sok köszönet volt. Az igazi izgalom ekként a keddi a fegyelmi tárgyalásra maradt. A nagy kérdés az, mibe kerül a Fradinak manapság a szerződések sorozatos megszegése…

---- P ---- &