„Sisa Tibort valóban megkeresték az arab világból – mondta a Nemzeti Sportnak Vörösbaranyi József menedzser. – A szíriai bajnokság második helyezettje, az al-Ittihad névre szóló szerződést küldött, amelyben az áll, hogy a Kaposvár szakemberét szeretné vezetőedzőnek. Valószínűleg az is Sisa Tibor mellett szólt, hogy kiválóan beszél arabul. Hogy mekkora fizetésről van szó a megállapodásban? Ha a magyar NB I átlagfizetését vesszük alapul, annak mintegy háromszorosát kínálták.”
Az edző mégsem megy.
„Pedig az én juttatásomnak nem a háromszorosát, hanem a négyszeresét adták volna az arabok – vette át a szót mosolyogva Sisa Tibor. – De engem úgy neveltek, hogy ha belevágok valamibe valahol, ahol korrekt viszonyokat és megbecsülést tapasztalok, úgy, mint Kaposváron, ne menjek sehova. Persze mindenki pénzből él, de a pénz nem minden.”
Nem meglepő, hogy Sisa Tibort valamelyik arab országból invitálják. A nyáron, mielőtt a Kaposvár kispadjára leült, Kuvaitból érkezett ajánlat, korábban pedig Ománból keresték a Tréner becenévre hallgató edzőt.
Apropó, Kuvait! Sisa Tibor az 1995–1996-os szezonban aranyérmet szerzett a kuvaiti al-Szahellel, így feljutott az első osztályba – vagyis jó híre van arrafelé.
„Kétségtelen, megbecsülnek, és úgy tűnik, még most is elismernek – folytatta Sisa Tibor. – De szeretném, ha a szíriai csapat kispadjára magyar edző ülne le, ezért Gálhidi Györgyöt ajánljuk az al-Ittihadnak. Remélem, a szíriaiak is belemennek ebbe a megoldásba.”
