– Megbánta, amit ott a meccs hevében mondott?
– Nem tudom meg nem történtté tenni az eseményeket. Vállalom a felelősséget minden szóért, talán ha elszámolok tízig, lehiggadok valamelyest, akkor nem kezdek bele a monológba, de ezen már felesleges rágódni.
– Valami olyasmit mondott, hogy elnézést kér az MTK szurkolóitól, amiért ilyen nehéz helyzetbe került a csapat...
– Nagyjából ezt mondtam. Természetesen cinikus mondat volt, nem gondolom, hogy én lennék a leggyengébb láncszem a csapatban. Mindenkinek megvan a felelőssége a várakozáson aluli szereplésben.
– Tegye a szívére a kezét, hány potya gólt kapott a tavasszal?
– Ha jól visszagondolok, voltak olyan gólok, amelyekben benne voltam, s amelyeket háríthattam volna. Talán hibáztam a Videoton ellen és Kaposváron...
– A meccs után mit mondott önnek Garami József?
– Semmit. Mindig másnap van az értékelés.
– S mi történt a csütörtöki edzésen?
– Mondták, hogy pakoljak ki a szekrényemből, és költözzek át az NB II-es csapathoz. Aztán még közölték velem, hogy fegyelmi büntetésre is számíthatok.
– Ott a debreceni pálya szélén valami olyasmire is célzott, mint ha nem mindenki tenne meg mindent az MTK bentmaradásáért.
– Ilyesmi eszembe sem jutott. Jó közösség a mienk, mindenki hajt a másikért is. Három éve együtt ünnepeltük a bajnoki címet, most együtt kell kimásznunk a gödörből.
