– A nemzetközi Sportdöntőbíróság május ötödikén határozott úgy, hogy törli december végéig szóló eltiltását. Ki volt a jó hír hozója?
– Otthon ültem, amikor csörgött a telefonom. Még akkor sem sejtettem semmit, amikor láttam, hogy Szima Gábor hív, már csak azért sem, mert úgy tudtam, május tizenötödikén lesz döntés az ügyemben. Az elnök úr közölte, hogy felmentettek. Hogy pontosan mit mondott, ne kérdezze, mert hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Csak arra emlékszem, hogy sírtam... Abban a pillanatban tört ki belőlem a feszültség, ami az eltelt évben felhalmozódott. Bár megkönnyebbültem, egy ideig így sem akartam elhinni, hogy vége a meghurcoltatásomnak. Néhány napra szükségem volt ahhoz, hogy tudatosuljon bennem: visszakaptam az életem.
– Amikor elvették, mit érzett?
– Ürességet. Egyszerűen nem tudtam hová rakni a történteket. Nem múlt el úgy nap, de talán óra sem, hogy ne tettem volna fel a kérdést magamnak: miért éppen velem történik ez? Ám hiába kutattam a választ, nem találtam – és a mai napig nem találom.
– Az eltelt évnek melyik volt a legkritikusabb időszaka?
– Amikor helybenhagyták az elsőfokú döntést. Addig becsülettel edzettem, mert töretlenül bíztam abban, hogy az UEFA számára is nyilvánvalóvá válik, ártatlan vagyok. De nem, a másodfokú határozat csak alátámasztotta az elsőt, azt követően megtörtem.
– Feladta?
– Soha egyetlen pillanatra sem adtam fel! Ugyanakkor lelkileg padlóra kerültem. Jó kedélyű gyerek vagyok, szeretek viccelődni, ám az idő tájt semmihez sem volt kedvem. Szavakkal kifejezhetetlen, mit éreztem. Ez a periódus két-három hétig tartott, aztán rádöbbentem, ha csak emésztem magam, nem megyek semmire. Újra elkezdtem az edzésekre koncentrálni, miközben úgy voltam vele, ha már belöktek az alagútba, próbálom megkeresni a fényt a végén.
MÉSZÁROS NORBERT A HÉTFŐI NEMZETI SPORTBAN BESZÉL ARRÓL, HOGY MIÉRT NEM NÉZTE MEG A DVSC MÉRKŐZÉSEIT, AZ ŐT ELTILTÓKNAK MIÉRT NEM BOCSÁT MEG SOHA, ÉS HOGY AZ ELTELT HÓNAPOKBAN KIKBEN CSALÓDOTT ÉS KIK TÁMOGATTÁK ŐT!
