„Most már nincs álom – célok vannak – mondta Filipe Oliveira a vidi.hu-nak az álmait firtató kérdésre. – Hogy a legtöbbet adjam magamból, teljesítsem, amit várnak tőlem. A fociban mindig minden változik, sokszor egyetlen pillanaton, egy mozdulaton múlik, hogy a mennybe vagy a pokolba jutsz. Ha jó vagy, felfigyelnek rád, ami hozhat újabb változást – én a Chelsea után egy kiscsapatban játszottam otthon, de felfigyelt rám a Braga. Most pedig az a cél, hogy bajnok legyek a Vidivel, és visszatérve az álmokra, ha a célt elérem, talán mások álmai valósulnak meg.”
„Most már nincs álom – célok vannak – mondta Filipe Oliveira a vidi.hu-nak az álmait firtató kérdésre. – Hogy a legtöbbet adjam magamból, teljesítsem, amit várnak tőlem. A fociban mindig minden változik, sokszor egyetlen pillanaton, egy mozdulaton múlik, hogy a mennybe vagy a pokolba jutsz. Ha jó vagy, felfigyelnek rád, ami hozhat újabb változást – én a Chelsea után egy kiscsapatban játszottam otthon, de felfigyelt rám a Braga. Most pedig az a cél, hogy bajnok legyek a Vidivel, és visszatérve az álmokra, ha a célt elérem, talán mások álmai valósulnak meg.”
Hogy mivel járulhat ehhez a portugál labdarúgó?
„A pályán a fiatalokat kell segíteni. Át szeretném adni a tapasztalataimat, de nemcsak a futballszakmait. A viselkedésüket is alakítani kell, hogy mindig nagyon komolyan vegyék a játékot, az életük értelme legyen. Szeretném, ha a szurkolók azt látnák a lelátóról, hogy ez történik, s mindenki úgy játszik, mintha az élete múlna rajta – tette hozzá Oliveira, aki kitért a szenvedélyességére is. – Megvan bennem a latin vér… A szenvedély kell: ha nincs benned, nem vagy játékos. De huszonhét évesen a pályán már tudni kell ezt kontrollálni, nem ragadhatnak el az érzelmek, mert ha nem szabályozod a szenvedélyedet, pórul járhatsz, és a csapat is.”
