
– Van önben némi drukk?
– Kellene, hogy legyen? – kérdezett vissza Böde Dániel.
– Nem is tudom, mégiscsak a Fradiban folytatja.
– Akkor  sem izgulok. Nem vagyok aggodalmaskodó típus. Gyerekkorom óta követem  az NB I-et, hat éve játszom az élvonalban, tisztában vagyok azzal, mit  jelent a magyar futball számára a Ferencváros. Megtisztelő, hogy hívott,  én pedig örömmel jöttem. Annak ellenére is, hogy tizenöt esztendő után  kellett elköszönnöm a paksiaktól. Fura, eddig még nem tapasztalt érzés  kerített hatalmába, amikor összecsomagoltam a cuccaimat. Sírni azért nem  sírtam. Egyrészt azért nem, mert Pakson csak behajtottam magam mögött  az ajtót, nem pedig becsuktam, másrészt azért nem, mert úgy éreztem,  eljött a váltás ideje. Úgy vagyok vele, amíg futballozom, nem jelenti a  világ végét, ha ki kell pakolnom egy öltözőből, könnyeket majd akkor  hullajtok, ha abban a tudatban rámolom ki a szekrényemet, hogy többé nem  rúgok labdába.
– A hatodik helyezett csapattól igazol a tizenegyedikhez. Ha úgy vesszük, ez visszalépés.
– Én  nem veszem annak. Az FTC vezetői nem ellenségei önmaguknak, szerintem a  tavalyi szerepléstől nem voltak elragadtatva, ezért, ahogy hallom, az  idén jó csapatot akarnak összehozni. Rám nézve hízelgő, hogy ebben nekem  is szerepet szánnak.
– Mielőtt rábólintott volna az ajánlatra, kikérte valakinek a véleményét?
– Egyedül  döntöttem. Az én karrierem, az én felelősségem. Kétségtelen, nagy ugrás  ez az életemben, hiszen eddig jóformán csak akkor hagytam el Tolna  megyét, ha a Pakssal idegenben játszottunk… Problémát azonban ez sem  okozhat, az új közeg új motivációt is ad. Ezért is mondom, hogy nincs  mitől félnem.		            
– A nagy felhajtásra is felkészült?
– Ha  nem is tudom, sejtem, mire számíthatok. Az egyik közösségi oldalon már  jó néhány fradista megkeresett, mindegyikük azt írta, hogy szeretettel  vár.
– Ilyenkor szokás ígérgetni, hogy így meg úgy meghálálja a bizalmat.
– Én  nem ígérek semmit, azt viszont betartom. Nem szájkaratézni akarok,  hanem a pályán bizonyítani. A helyzet egyszerű: ha jól játszom, a  szurkolók elfogadnak, ha nem, a pokolba kívánnak. Az a lényeg, hogy az  első gólomat szerezzem meg mihamarabb, az sokat lendítene rajtam.
HA ARRA IS KÍVÁNCSI, MELYIK AZ A MECCS, AMELYET BÖDE DÁNIEL TALÁN A PAKSI VENDÉGJÁTÉKNÁL IS JOBBAN VÁR? KERESSE PIETSCH TIBOR TELJES INTERJÚJÁT A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTBAN!

NS-infó: Bódog Tamás Nyíregyházán tárgyal






