– Látta, hallotta?
– Muszáj foglalkozni ezzel? – kérdezett vissza Tomiszlav Szivics. – Annyira fölösleges erről beszélni, annyira szánalmas ez az egész kitalált történet, hogy szóra sem érdemes. Az idő úgyis megmondja, megmutatja majd az igazságot.
– Honnan értesült róla, hogy az ön neve is felvetődött a fogadási botránnyal kapcsolatban?
– Épp autóban ültem, edzésre tartottam, amikor felhívott egy barátom és azt mondta, ne idegesítsem fel magam, vigyázzak a vérnyomásomra, de megjelent a nevem ezzel a mocskos üggyel kapcsolatban. Mondtam neki, nekem nincs miért izgulnom. Az más kérdés, hogy bánt ez az egész, és rendkívül sértőnek érzem, hogy ilyesmiről kell beszélnem. Még az is megfordult a fejemben, hogy összecsomagolok, fogom magam, és elmegyek innen, el ebből az országból, ahol hiába dolgozom becsülettel, hiába próbálom szórakoztatni a közönséget aktuális csapatom megalkuvást nem ismerő játékával, ez a vége…
– Fontolgat válaszlépéseket?
– Még ennek is eljöhet az ideje. Na de mondom, hagyjuk ezt az egészet, felesleges olyasmiről beszélni, ami nincs, ami egyszerűen kitaláció.
HA ARRA IS KÍVÁNCSI, HOGY SZIVICSNEK VANNAK-E SEJTÉSEI, KIK KEVERTÉK BELE A FOGADÁSI BOTRÁNYBA, ILLETVE SZERINTE MILYEN HELYEZÉS LENNE REÁLIS A PAKSNAK A BAJNOKSÁG VÉGÉN, KERESSE A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁT!
