Tabella, helyezések, góllista, kupaindulók - ez volt a futballidény

Remek idényt produkált a Győri ETO, Pintér Attila együttese még a 8. fordulóban állt az élre, és nem is engedte magát onnan letaszítani. A szezon felénél hat ponttal állt az MTK előtt, amely előnyét a tavaszi folytatásra is megőrizte. A bajnoki hajrá előtt becsúszott ugyan egy kisebb hullámvölgy – három fordulóban maradtak nyeretlenek, ennek zárásaként a Pakstól otthon kaptak ki 3–0-s vezetés után egy góllal –, de az az Újpest elleni idegenbeli, majd az FTC elleni hazai siker elég volt a bajnoki aranyhoz.

No meg kellettek hozzá a riválisok is. Az ősszel még kiegyensúlyozott MTK és Debrecen a tavasszal elég rapszodikusan szerepelt – előbbi 7., utóbbi 10. lenne a tavaszi eredményei alapján –, de elmaradt a nagy hajrá a Videotontól, a Honvédtól és az FTC-től is, amelyek eleve jelentős hátrányban voltak a győriek mögött, és a tavasszal közel azonos teljesítményt nyújtottak.

A Siófok viszont önmagához képest hiába táltosodott meg és szerzett nyolc ponttal többet a Lombardnál – még Pápán is nyert –, a kiesést nem tudta megúszni, ami a pocsék ősz (17 meccsén kilenc pont) következménye. Az újonc Egertől az is szép volt, hogy a hazai pálya és az anyagi nehézségek ellenére végül becsületből befejezte a szezont, és olykor edzés, szurkolók, koncepció és jövőkép nélkül sem játszott alárendelt szerepet.

A debreceniek a Magyar Kupa megnyerésével kárpótolták magukat és drukkereiket. Ráadásul a döntőben éppen a bajnok Győr ellen ünnepelhettek. Az anyagi lehetőségeit tekintve éveken át sokak által irigyelt, ám gazdasági pozíciójából mostanra veszítő DVSC – lemondtak a téli, külföldi edzőtáborról is – mégis ott lehet a nemzetközi kupaporondon. A Ligakupát – amellyel nem jár kupaindulás – a Ferencváros nyerte.

A magyar bajnok Győri ETO a második selejtezőkörben (sorsolás június 24-én, meccsek július 16-17-én és 23-24-én) kapcsolódik be a Bajnokok Ligájába, de nem kiemeltként. A bajnok győrieken kívül kupainduló még magyar részről a DVSC-Teva (a kupadöntő megnyerésével az is biztos, hogy az El második selejtezőkörében kezd), valamint a Videoton és a Bp. Honvéd, a két dobogós az El 1. selejtezőkörében kapcsolódik be a küzdelmekbe.

A DVSC 9.850-es koefficiensével valószínűleg a 2., illetve amennyiben továbbjut, akkor a 3. El-selejtezőkörben is kiemelt lesz. A Videotoné 7.880 (szintén kiemelésre jogosító pontszám), a Bp. Honvédé 3.850.

A gólkirályi címet 18 találattal a debreceniek gólerős légiósa, Adamo Coulibaly szerezte meg. Détári Lajos óta nem volt olyan gólkirálya az NB I-nek, aki egymást követő két évben is a trónon tudott volna maradni. Coulibalynak ez most összejött: az előző kiírásban húsz találatig jutott, most 18-ig. (A rend kedvéért jegyezzük meg, a nyolcvanas évek közepén megszakítás nélkül háromszor első Détári – először még Kiprich Józseffel holtversenyben végzett az élen – 18, 27 és 19 góllal lett első.)

Coulibalynak a szezon végén lejár a szerződése, és amint arról korábban már beszámoltunk: a Győrnél és a Videotonnál is felvetődött a neve, miként külföldről is vannak ajánlatai. Nem véletlen a kitüntetett figyelem: az elmúlt négy szezonban 110 bajnokin összesen 65 gólig jutott. De kapott ajánlatot a közös folytatásra a DVSC-től is. Coulibaly kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a téli szünet után késve érkezett meg, és csak nehezen tudta visszaszerezni a szakmai stáb bizalmát, viszont amikor megkapta, élt vele.

Miként a Ferencvárosban Böde Dániel is. A támadó végig gólerősen játszott, kiegyensúlyozottan teljesített, elsősorban az ő góljaira támaszkodott csapata támadójátéka, a kiugró teljesítményt Egervári Sándor válogatottbeli meghívóval, majd bemutatkozással honorálta. Böde pedig góllal a törökök elleni idegenbeli vb-selejtezőn. A honosított Nikolics Nemanja (Videoton), valamint a rutinos Kabát Péter (Újpest) egyaránt 13-13 gólt szerezve végzett holtversenyben a harmadik helyen, míg a bajnokcsapat leggólerősebb játékosa, Varga Roland (Győr) az ötödik helyen végzett.