Az Aston Villától hazatérő támadó nem erre számított az NB I-ben

Stieber András a válogatott szélső, Zoltán öccse. Testvéréhez hasonlóan fiatalon kikerült az Aston Villához (2009-ben, 17 évesen Újpestről), Birminghamben már a Premier League-ben szereplő első csapat edzéseit is látogathatta, amikor egy elhúzódó bokasérülés kettétörte felfelé ívelő pályafutását. Több sérülést követően, öt év után tért haza tavaly nyáron a Győri ETO-hoz, ám egyelőre a magyarországi folytatás sem úgy sikerült, ahogy tervezte.

Az NB I-ben ősszel mindössze két meccs jutott neki (összesen hetven perc), és játszott kétszer az NB III-ban is, a téli alapozást is az ETO II-vel kezdte, de közben engedélyt kapott a vezetőktől, hogy más klubokkal tárgyalhasson, ugyanis Miriuta Vasile vezetőedző az első keretnél nem számít rá.

„A korábbi sérülések már a múltéi, rendben vagyok” – válaszolja a Nemzeti Sport Online-nak a hogylétét firtató kérdésre Stieber András.

Egészségileg tehát rendben, lelkileg azonban kevésbé, csalódottnak, kissé talán megtörtnek is tűnik...

„Ez a győri szerződés nagy ugrás volt számomra – folytatja a 23 éves támadó középpályás, akinek az ETO az első felnőttcsapata, korábban csak utánpótlás-bajnokikon szerepelt. –, és meg kell mondjam, több lehetőségre számítottam. Az NB I-ben egyszer voltam kezdő, még a Haladás ellen (12. forduló, Haladás–ETO 0–2 – a szerk.), és úgy éreztem, nem lógtam ki a sorból. Elsőre nem volt rossz, és később fokozatosan egyre többre is képes lettem volna, de többször már nem kaptam lehetőséget kezdőként a bajnokságban.”

Stieber a folytatásról még nem tud nyilatkozni, csak azt tudja, hogy nem szeretne sokáig a második csapattal készülni vagy éppen az NB III-ban játszani, és még mindig fájó emlékként gondol vissza az angliai sérülésére.

„A sérülésem előtt már az Aston Villa első keretével edzettem. Aztán amikor elkezdődtek a problémák a bokámmal, visszakerültem a tartalékokhoz, ami persze nagyon rosszulesett, de a klub végig mellettem állt. Tizennyolc hónapig húzódott ez a sérülés... Most még nem tudok részleteket a folytatásról, csak azt tudom mondani, hogy jó lenne minél előbb csapatot találni, mert ez a helyzet, hogy a második csapattal kell edzenem, senkinek sem jó, sem a klubnak, sem nekem, és nem az NB III-ban képzelem el a folytatást. Jó lenne ismét külföldre menni, de egy ilyen fél év után nehéz lesz” – fogalmaz a korábbi U-válogatott futballista.

Stiebert természetesen arról is faggattuk, hogyan tudná összehasonlítani a Győrben tapasztaltakat mindazzal, amit Angliában megélt.

„A lényeges különbséget nem a körülményekben vagy az edzésmunkában látom, sokkal inkább a közegben, és ez alatt nemcsak a futballt értem, hanem az emberek gondolkodását, mindennapi életét is. Ha például itthon elmegyek egy boltba, akkor gyakran érzem úgy, hogy az eladó rám vetíti ki a hétköznapi gondjait, feszültségét. Angliában ez elképzelhetetlen, az emberek félre tudják tenni a mindennapi nehézségeiket, másképp szemlélik a világot.”

Egy éve, Angliában valószínűleg még Stieber András is másképp látta a jövőt, tavaly januárban ugyanis még arról számolhattunk be a Nemzeti Sport Online-on, hogy jól indult számára az év, bombagóllal nyitott, az Aston Villa U21-es csapata az ő találatával győzött az Everton ellen. Változnak az idők…