Szpari: Nem gondoltam, hogy ennyit tudok futni - Ovszijenko
„A szabadrúgásoknál és a szögleteknél én voltam a kapu előtt a szabad ember, elsőként nekem kellett megpróbálni kifejelni, vagy éppen kirúgni a labdát – mondta Ovszijenko a szon.hu-nak. – Őszintén szólva egy kicsit attól is tartottam, nehogy ösztönösen emeljem a kezem. Szerencsére nem így volt, és már az első ilyen szituációnál sikerült fejelnem. A másik fontos feladatom az volt, hogy csatárként zavarjam a paksiak támadásépítését, azt, hogy minél kevesebbszer szervezhessék középen a játékot. Úgy gondolom, ezt is sikerült megvalósítani.” kifejelni, vagy éppen kirúgni a labdát – mondta Ovszijenko a szon.hu-nak. – Őszintén szólva egy kicsit attól is tartottam, nehogy ösztönösen emeljem a kezem. Szerencsére nem így volt, és már az első ilyen szituációnál sikerült fejelnem. A másik fontos feladatom az volt, hogy csatárként zavarjam a paksiak támadásépítését, azt, hogy minél kevesebbszer szervezhessék középen a játékot. Úgy gondolom, ezt is sikerült megvalósítani.”
„Néhány nappal a meccs előtt úgy gondoltam, ha húsz-huszonöt percet bírok a mezőnyben, az már jó lesz.. Aztán elkezdődött a mérkőzés; amikor először az órára pillantottam, tíz perc telt el. Éreztem egy kis fáradtságot, de nem volt gond. Hajtottam, csúsztam, és amikor legközelebb az eredményjelzőre néztem, már a negyvennegyedik percben jártunk. Akkor volt is egy meglehetősen nagy paksi helyzet, de Balogh Jancsi remekül védett.”
„A szünetben kérdezte a mester, hogy bírom-e még. Mondtam, hogy legalább tíz percet még igen. Erre Zorán (Zoran Kosztics – a szerk.) azonnal rávágta: »Milyen tíz percet, végig bírod, vagy addig, amíg összeesel!« Aztán mentek a percek, talán negyedóra volt még hátra, amikor a bal vádlim begörcsölt, jelzett, hogy elég! Zaki (Zákány László masszőr – a szerk.) meggyúrta egy kicsit, majd végül jött a cserém. Nem gondoltam volna, hogy ennyit tudok futni. Én viszonylag későn, tizennégy évesen kezdtem el focizni, és egyből kapus lettem. Az persze jó néhányszor előfordult, hogy öt-tíz percet játszottam mezőnyben az edzéseken, de ennyit még sohasem. El is fáradtam.”
Ovszijenko egy alkalommal majdnem gólt is fejelt, de tudja, az volt a fontos, hogy megszerezzék az egy pontot. A kapus elárulta azt is, hogy szülei nagyon boldogok voltak, az anyukája annyira büszke és boldog volt, hogy el is sírta magát.
