Doll: Jöhetnék azzal, hogy önfeláldozás, szenvedély és a többi, de…

VIDEOTON–FERENCVÁROS 1–0(Stopira 56.)

HORVÁTH FERENC, a Videoton vezetőedzője: – Fegyelmezetten és jól futballoztunk, és amit elterveztünk, sikerült végrehajtanunk. A gyors támadóink révén többször is a Fradi védelme mögé kerültünk, több helyzetet is kialakítottunk. Más kérdés, hogy gólszépségversenyt aligha nyerünk majd… Hogy úgy tűnik, nyitott fülekre talált a Honvédtól elszenvedett vereség utáni kritikám? Győztes meccsek után már könnyű erről beszélni… A lényeg az, hogy az utolsó utáni pillanatban mindenki rájött, mit kell tennie azért, hogy a csapat sikeres legyen. Örömteli, hogy ismét a kezünkbe vettük a sorsunkat, és magunk dönthetünk arról, hol szeretnénk zárni a bajnokság végén. Természetesen a célunk az ezüstérem!

THOMAS DOLL, a Ferencváros vezetőedzője: – Hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok a Videotonnak. Ami pedig a saját csapatomat illeti, nem azt a teljesítményt nyújtotta, amivel meg lehet nyerni egy ilyen mérkőzést. Igazából ehhez többet nem is tudok hozzáfűzni. A derbi nyilván más lesz. Most még a Videoton elleni találkozó hatása alatt vagyok, bosszant, hogy nem játszottunk jól. Jöhetnék most azzal, hogy önfeláldozás, szenvedély és a többi, de az túl hosszú monológ lenne… Hogy várjuk-e már a szezon végét? Nézzék, csak azt tudom mondani, hogy amilyen teljesítménnyel most néhány játékos kirukkolt, az nem lesz elég az Újpest ellen, sem a bajnokságban, sem a Magyar Kupa döntőjében. Úgyhogy jó néhány futballistának mihamarabb vissza kell találnia a korábbi jó formájához.

DIÓSGYŐR–BUDAPEST HONVÉD 1–2 (Novothny 45+2., ill. Holender 7., Kamber 59.)

EGERVÁRI SÁNDOR, a Diósgyőr vezetőedzője: – Tompább volt a csapatom, ennek vannak magyarázható és kevésbé magyarázható okai. A Vasas ellen hatvan percet tíz emberrel játszottunk, és ebben többen elfáradtak, ráadásul meghatározó embereink is hiányoztak, de egyértelmű, frissebben, jobban játszott az ellenfél, megérdemelten vitte el a három pontot. A tengelyből három játékost voltunk kénytelenek nélkülözni, hátul Tamás Márkot, előtte Elek Ákost és a mérkőzés elején megsérülő Koman Vladimirt, ez azért sok jót nem ígért. Ugyanakkor halványabban futballoztak többen is. Az összesűrített, lerövidített bajnokságban előfordulhat ilyen egy csapattal, kiütközhet a fáradtság. A regeneráláson múlik, mire megyünk Debrecenben. Természetesen mindent megteszünk a jó eredményért, bízom benne, hogy mindenki „élesebb" lesz, és felkészültebben léphetünk pályára.

MARCO ROSSI, a Honvéd vezetőedzője: – Amióta a Honvéd edzője vagyok, ez az első bajnoki a Diósgyőr ellen, amikor jól játszottunk és nyertünk, ezért kifejezetten boldog vagyok. Több góllal is győzhettünk volna, ám amiatt is örülök a három pontnak, mert a játékosok egész évben keményen dolgoztak, és így nem kell nekik sorozatos vereségekkel befejezniük az idényt. Mérges voltam, olykor az őrület jeleit produkáltam az oldalvonal mellett. Ahelyett, hogy megszereztük volna a második gólt, egyenlített az ellenfél. Ez a győzelem azért is édes, mert ez volt a századik NB I-es meccsem, fel is köszöntöttek a játékosok, de sokba kerül ez még nekem… Több jó találkozót is játszottunk a szezonban, nyertünk rangadókat nagycsapatok ellen, a hajrá volt sok nekünk. Mi ha nyerünk, rendre nagy futómennyiséget produkálva, nagy erőbedobással játszva győzünk, sokat kivett belőlünk a hajrá sűrű programja. Ha több minőségi futballistánk lenne, lehetne variálni a kezdőcsapatot, úgy pedig frissebbek lennénk.

HALADÁS–DEBRECENI VSC 2–2(Gaál B. 28., Halmosi 58., ill. Jovanovic 51., Takács T. 67.)

MÉSZÖLY GÉZA, a Haladás vezetőedzője: – Nyerni szerettünk volna az előttünk álló, nemzetközi rutinnal felvértezett Debrecen ellen, s noha kétszer is vezettünk, nem sikerült begyűjteni a három pontot. Szégyenkeznünk azonban nem kell, mert a játékosok nagyszerűen futballoztak. Rengeteg helyzetet, szép akciókat és négy gólt hozott a mérkőzés. A döntetlen ellenére ezzel a meccsel is rutinosabbak, erősebbek lettünk. Elszántak voltak a játékosaim, szerették volna megnyerni a meccset, szerették volna bizonyítani, hogy tartani kell a Haladástól, s ez sikerült is. Büszkék vagyunk rá, hogy a három mérkőzésből egyet sem nyert meg ellenünk a Debrecen. A végén jobban nyomtak a vendégek, de legalább tíz kilóval többet nyomtak a csatárai is, mint a mi védőink. Takács Tamást, Kulcsár Tamást és Holman Dávidot sem volt könnyű semlegesíteni, de megoldottuk ezt is. Két forduló van még hátra, s ha így játszik a csapat, nincs okunk feladni az álmainkat.

KONDÁS ELEMÉR, a Debrecen vezetőedzője: – Jó iramú, változatos, izgalmas mérkőzést játszottunk, ugyanis volt tétje a találkozónak. A Haladás előzni szeretett volna, mi meg nem akarunk lecsúszni a dobogóról. Rúgtunk két gólt, egyszer a kapufát találtuk el, a hajrában nem engedtük kibontakozni a Haladást. Szinte a kapuja elé szögeztük az ellenfelet. Kár, hogy a harmadik, a három pontot érő gólt nem sikerült megszereznünk. Nemcsak a meccs előtti, hanem az utána lévő éjszakát is a városban töltjük, mert nem akarom kitenni a játékosokat a hosszú utazás fáradalmainak. Sopronban végezzük el a rehabilitációs edzést, s aztán reggel vágunk neki a több mint négyszáz kilométernyi távolságnak. Szükség van a pihenésre, hiszen az utóbbi napokban szinte már bejártuk az Országos Kéktúra útvonalát.

MTK–PUSKÁS AKADÉMIA 0–1 (Zsótér 32.)

TEODORU VASZILISZ, az MTK Budapest vezetőedzője: – Tisztában voltam vele, hogy a Puskás Akadémiának nem a tabella tizenkettedik pozíciójában van a helye. Kollégám, egyben barátom, Szíjjártó István jól megszervezte csapata védekezését, igazából csak a szabad- és szögletrúgások után tudtunk veszélyeztetni. Akartunk, küzdöttünk, de egy jól eltalált lövés eldöntötte a három pont sorsát. Bosszant a vereség, mert ha nyerünk, elléphettünk volna a riválisoktól, ráadásul szombaton nagyon nehéz párharc vár ránk a Videoton ellen. Azt gondolom, ahogy a kiesés, a dobogós helyek sorsa is az utolsó pillanatban dől el. Sorozatban játsszuk a mérkőzéseket, és az is tény, hogy a támadósorban sérülések miatt kevesebb a variálási lehetőségünk. No de nem panaszkodom, aki lehetőséghez jut, az küzd, akar, mindent megtesz annak érdekében, hogy jó helyen fejezzük be a bajnokságot.

SZÍJJÁRTÓ ISTVÁN, a Puskás Akadémia vezetőedzője: – Hittem benne, hogy jól alakul számunkra a mérkőzés. Három nap alatt nem lehet csodát tenni, elsősorban a játékosok fejét kellett rendbe tenni. Tudtuk, hogy az MTK nagyon jó csapat, nem érdemtelenül áll a második helyen. Akartunk, szenvedéllyel futballoztunk, és meglett a jutalma. Úgy éreztem, az a helyes, ha elsősorban a felcsúti kötődésű labdarúgókra támaszkodom. Persze némi szerencse is kellett a sikerhez, ám azt nem lehet elvenni a játékosoktól, hogy hatalmas odaadással küzdöttek. Úgy tartom, mindegyik együttesnek a saját kezében van a sorsa. Az is igaz, hogy tüzet, szenvedélyt és ami nagyon fontos, észt kell belevinni a játékba. Fontos győzelmet arattunk, de még két mérkőzés vár ránk. Természetesen hiszek benne, hogy elérjük a célunkat.

ÚJPEST–PAKS 1–1(Windecker 91., ill. Hahn 18.)

NEBOJSA VIGNJEVICS, az Újpest vezetőedzője: –Kevés eleme volt a játékunknak, amellyel elégedett lehettem. A Paks remekül kezdett, higgadtan futballozott, jól passzolt, fegyelmezetten játszott, ezért képtelenek voltunk a kezünkbe venni az irányítást. A vezető gól után ez már hatványozottan igaz volt ránk. Kabát Péter egyrészt azért kezdett, mert úgy gondolom, nagy segítségünkre van, sokat hozzá tud tenni a játékunkhoz. Másrészt volt, akit pihentetni akartam, mert ha háromnaponta játsszuk a mérkőzéseket, muszáj olykor változtatnom a csapat összeállításán. A második félidőben agresszívebben, s valamelyest gyorsabban játszottunk, megvoltak a helyzeteink is. Végül erőfeszítésünk meghozta a gyümölcsét, azt mondhatom, nyertünk magunknak egy pontot.

CSERTŐI AURÉL, a Paks vezetőedzője: – Nehezemre esik értékelni, elsősorban az eredmény miatt. A játékosaimnak azonban nem tehetek szemrehányást, mert kézben tartották a meccset, időnként jól játszottak, nem engedték kibontakozni az Újpestet. Most már sokadszorra kapunk azonban olyan gólt, amelyet súlyos egyéni hibák előznek meg, ezért hiányérzet van bennem. A helyzetkihasználásunkkal megint bajok voltak, ez tény. Ez is közrejátszott abban, hogy végül egy megnyert mérkőzést engedtünk ki a kezünkből. A vereségsorozatunk megszakadt, ugyanakkor a nyeretlenségi nem. A játékunkat nem érhette kritika, ez pozitívum, de a hibánk a győzelmünkbe került. Az egy ponttal sajnos nem sokra megyünk.

KEDDEN JÁTSZOTTÁK

BÉKÉSCSABA–VASAS 1–1(Vaskó 74., ill. Laczkó 50. – öngól)

ZORAN SZPISLJAK, a Békéscsaba vezetőedzője: – A helyzetek alapján nekünk kellett volna győznünk, a Vasas viszont büntetőt rontott. Mindkét csapat győzelemre játszott, voltak lehetőségek, ziccerek, végül döntetlen lett a vége. Mi úgy vagyunk vele, hogy minden egyes pont rengeteget érhet, ám csak a végelszámolásnál derül ki, mire lesz ez elegendő. Próbálkoztunk, és ha a helyzeteinket jobb százalékban kihasználjuk, le is győzhettük volna a Vasast. Ami örömteli, hogy a labdarúgás nyert, hiszen majdnem telt ház volt. Hátravan még két mérkőzés a bajnokságból, hat pontot lehet szerezni, megpróbáljuk mindet begyűjteni, aztán meglátjuk.

MICHAEL OENNING, a Vasas vezetőedzője: – Mindkét együttes bátran futballozott, márpedig ez azt jelzi, hogy a játékosokban volt tűz, elszántság. Jó mérkőzést játszottunk, sok pozitívumot láttam a csapatom futballjában. Sajnálhatjuk nagyon a kihagyott büntetőt, óriási lehetőség volt számunkra. A meccs végén jött előre a Békéscsaba, de hiába. Felőlem bent maradhat ellenfelünk is, de a lényeg persze mégiscsak az, hogy mi ne essünk ki. Hogy látok-e rá esélyt? Persze! Ezúttal koncentráltan futballoztunk, és ha a hátralévő fordulókban is ilyen „élesek” leszünk, bent maradunk.