Simon Balla egyrészt atlétaként szerzett hírnevet, másrészt atlétaszakedzőként a futballisták között.
A sportág egyik legnehezebb számában, a 400 méteres gátfutásban ötszörös magyar bajnok, váltóban négyszer állhatott a dobogó tetejére. 1986-ban gáton futott 49.62 másodperces rekordját kilenc évvel később döntötte meg Kovács Dusán. Két esztendővel korábban ott lehetett volna az 1984-es olimpián, de mint tudjuk, Los Angelesbe nem utaztak el a magyarok. Tíz évig volt a válogatott keret tagja.
Ezt követően szeretett sportága mellett maradt, ám nem csupán az atléták családjában. A Fradiban Nyilasi Tibor mellett edzősködött, az Ajaxban dolgozó Jámbor Lászlótól tanult módszereket igyekezett Magyarországon meghonosítani. Kezdetben a zöld-fehér labdarúgók látták ennek hasznát – később Felcsúton át Zalaegerszegig más egyesületekben is megfordult. Akkoriban Magyarországon még nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az erőnléti trénerek munkájának, de neki nagy szerepe volt abban, hogy később az FTC a Bajnokok Ligájában szerepelt.
Erőnlét, gyorsaság, dinamika – vallotta és tanította is. Több mint húsz évvel ezelőtt már befutottnak számító játékosok mozgáskoordinációját korrigálta, Sinya fél órákig igazgatott egy-egy mozdulatot, hogy a játékos egy-két tizedmásodperccel gyorsabb legyen. Ezért is vívta ki a futballszakma megbecsülését. Ebben a szomorú pillanatban kikívánkozik belőlem, hogy ha több hozzá hasonló fanatikus tevékenykedik, talán nem lenne akkora a lemaradásunk.
De nemhogy több nincs, hétfőtől már ő sincs. Simon Balla István 58 évesen hunyt el.
