Rangadó előtt – Thury Gábor jegyzete

Mikor, ha nem most várható jó meccs?

Ne kerteljünk, az NB I két legjobb játékosállományú együttese, az FTC és a Videoton Üllői úti mérkőzése a bajnokság végkimenetele szempontjából döntő fontosságú – az aranyéremért folytatott harcban a Fradinak mindenképpen. Ha nem nyer, lemarad.

Úgyhogy lehetne itt most azzal jönni, hogy a Vidi elleni meccs egy a sok közül meg „mindig a következő mérkőzés a fontos” – nem, a fradistáknak a címvédéshez létszükséglet a győzelem, aztán tényleg jön a többi, szintén fontos találkozó. A Vidinek meg szintúgy – azzal a különbséggel, hogy az első helyről várja a folytatást.

A két klub történetében csak úgy hemzsegnek azok a tavasszal vagy nyárelőn lejátszott meccsek, amelyek döntő szerepet játszottak végül a bajnoki helyezésben. Én hármat emelnék ki, mindháromnak az Üllői úti stadion volt a helyszíne.

Hat évvel ezelőtt márciusban Mezey György együttese – nincs rá jobb szó – megalázta a hazaiakat, az 5–0-s vendéggyőzelem egyértelmű folyománya lett a klub első bajnoki címe. Tizenhat évvel visszaforgatva az idő kerekét, Gera Zoltánék – az akkori résztvevők közül „Gerzson” várhatóan ezúttal is pályára lép – ugyancsak 5–0-ra nyertek, s a Csank-csapat a bajnokság végén az első helyen végzett.

De beugrik az 1976. júniusában 1–1-re végződő találkozó is, amelyről a székesfehérvári öreg rókák állítják, ha nem Müncz György vezeti a meccset, a klub történetének első bajnoki címét már akkor megnyerik.

Tetszettek volna győzni – hallom még ma is a fradisták hangját, meg beugrik, hogy Kovács Ferenc, a Vidi akkori edzője mesélte, az utolsó forduló előtt arra kérte a ZTE trénerét, Szőcs Jánost, hogy játékosai tegyenek meg mindent a Fradi ellen, de kollégája nem tudott semmit csinálni, mondván, a két együttes futballistái már meg is tettek mindent – éppen azért, hogy ne így legyen…

Persze a fáma szerint a FTC-t leszámítva a Vidinek sem kellett idegenben egy csapat ellen sem megszakadnia…

Legendák szövődtek az évtizedek során a két csapat meccsei köré, a szombati rangadó résztvevőinek nincs más feladatuk, mint tovább szőni ezeket a legendákat. Látszólag egyszerű, de nem. Ahhoz jó mérkőzés kell, rangadó, időt álló szóhasználattal élve.

Aztán hogy melyik tábor szurkolói idézik fel évek múltán, hogy „emlékszel, amikor az Üllői úton…”, az tényleg attól függ, melyikük szívéhez áll közelebb az eredmény.