Újratervezés – Szöllősi György jegyzete

Volt idő, amikor valóban egy ország beszélt arról, ha valaki 10-est kapott „a Sporttól”.valaki 10-est kapott „a Sporttól”.

Fültanúja voltam, amint a két főszereplő felelevenítette a történetet, amely szerint Bicskei Bertalan még játékoskorában egyszer pizsamában és papucsban rontott be a Népsport (reggel természetesen csaknem teljesen üres) szerkesztőségébe, hogy „számon kérje” Borbély Pál tudósítón a kapus szerint túl alacsony osztályzatot – amelyet persze első dolga volt kikeresni a lapból, miután kivette a postaládából, és felindultságában még felöltözni is elfelejtett...

A történet egyik tanulsága, hogy múlik az idő, mert a történet szereplői nincsenek már közöttünk, a másik viszont, hogy elképesztő érdeklődés kísérte egykor ezeket az osztályzatokat az egyetlen sportnapilap, a kevés tévéközvetítés és a nagy magyar futball idejében.

Nem állítom, hogy Borbély Pálnak egykor igaza volt, azt sem, hogy lehetséges huszon-egynéhány játékos plusz a játékvezetők teljesítményét egyszerre szakszerűen és objektíven megítélni (Kuttor Attila például azért festette sárgára a haját rutinos játékosként, mert felfigyelt rá, hogy a feltűnő külsejű futballisták átlagosztályzata az év végén néhány tizeddel mindig magasabb, mint az átlagos kinézetű riválisoké), de azt igen, hogy tudósítóink felelősségüknek megfelelően komolyan veszik az osztályzást.

A Nemzeti Sportnak mint a világ egyik legrégebb óta működő sporthírlapjának sok évtizedes, hagyományos értékelési rendje van a futballmeccseken, amelyet az idők során a szurkolók, futballisták is megszoktak. Ez a tradíció bicsaklott meg, amikor Egervári Sándor válogatottjának 1–8-as amszterdami összeomlása után a Nemzeti Sport szigorúbb megítélés alá vonta a hazai focit, mondván, annak az országnak a labdarúgását, amelynek válogatottja ilyen szerény teljesítményre képes, nem jellemezhetik jogos 7-es, 8-as, 9-es osztályzatok.

Nos, én azokkal a játékosokkal és szakemberekkel értek egyet, akik szerint az efféle általánosítás igazságtalan (miként kellene akkor mondjuk jégkorongban vagy kosárlabdában értékelni, ha csak a világelit a viszonyítási mérce?), ráadásul a magyar válogatott, amely Hollandiában leszerepelt, azóta többszörösen is visszaszerezte a becsületét, kiköszörülte a csorbát: kijutott az Európa-bajnokságra, ott csoportelső lett, miközben több száz újságíró kétszer is az év csapatának választotta az összes sportág összes hazai csapata közül.

Ünnepélyesen bejelentem tehát, hogy visszatérünk az évtizedeken át jól bevált osztályozási szisztémához, a ma újrainduló OTP Bank Liga meccsein már ennek megfelelően osztályozzuk a teljesítményeket, és azt kívánjuk olvasóinknak, hogy a játékosok ne elégedjenek meg a 4-esekkel és 5-ösökkel, hanem minél több klasszisteljesítményt láthassunk a pályákon és méltathassunk az újságban.