Tiszta fej – Deák Zsigmond jegyzete

Béketűrő, konfliktuskerülő embernek ismernek a családtagjaim, barátaim, ehhez képest amikor a feleségem először látott focizni, azt mondta, a pályán mutatott magatartásom alapján nem valószínű, hogy hozzám jött volna… Pedig csak egy átlagos kispályás, műfüves bajnoki volt a sok közül, ahol én az ellenféllel és a játékvezetővel szemben képviseltem a csapatom és a magam vélt vagy valós érdekeit.

Bevallom, azóta sem változott sok minden, 47 fölött is odaállok vitatkozni, keménykedni, reklamálni, kockáztatva a kétperces kiállítást, esetleg a sérülést (főképp a sajátomat). Persze magyarázat erre is van, ha már manapság szerencsére nem kell háborúba menni, valahol mégis szükséges levezetni a civil élet feszültségét, végigcsinálni a „férfias játékokat”, s nyilván drága nejem is boldog, hogy nem őt vagy a gyerekeket agyabugyálom hasonló célból.

Egy profi sportolónál azért más a helyzet, neki nem árt minden szempontból tisztán versenyeznie, s itt most nem a kifejezés elsődleges, közbeszédben használt jelentését, a doppingmentes szereplést értem, hanem a tiszta fejet.

Előző számunkban kiveséztük Kleinheisler László esetét, akinek korábbi buta sárga lapjai miatt pályafutása legfontosabb, portugálok elleni válogatott összecsapásait sikerül(t) kihagynia. Halmosi Péter sem lehet büszke arra, hogy csapatkapitányként különösen elítélhető köpésével kiállíttatta magát a hétközi NB I-es mérkőzés végén, kockáztatva a Haladás Vasas elleni sikerét. Magosi Bálint, a DVTK jégkorongozója újabb friss példa a legrosszabbkor történő begőzölésre, ő a Mol Liga-döntő második találkozója végén zajló dulakodás során lökdösődött és összeszólalkozott az egyik bíróval, amiért hárommeccses eltiltást kapott, a legrosszabbkor, a finálé derekán.

Nem kell sportpszichológus ahhoz, hogy belássuk, jóval nagyobb következményekkel jár, ha az a bizonyos lila köd nem egy amatőr sportolónál, hanem egy „vérprofinál” száll le.

Befolyással lehet az adott esemény, az adott párharc végeredményére, sőt, egy egész karrier lefolyására, sorsok alakulására. Ahhoz viszont elkélhet a szakember segítsége, hogy ez épp a kockázatok és mellékhatások súlya miatt ne következzen be a legindulatosabb versenyzőnél se. Nem biztos, hogy elég a régi retró reklám szlogenje: „Egy pohár tej, tiszta fej!”

Mindenesetre egyre inkább respektálom a kiváló birkózót, Lőrincz Viktort, aki riói olimpiai bronzmérkőzése „elvezetése” után nem csomagolta össze a bírókat, hanem emelt fővel viselte a szinte elviselhetetlent. Ha hőbörög, érmet úgysem kap, csak eltiltást, így viszont fair play díjat.