Gyász: elhunyt a Rába ETO kétszeres bajnok kapusa

Bármikor hívhatták. A háttérből, szerényen és észrevehetetlenül tett eleget a rábízott feladatnak. Túl a harmincon Kovács László szinte újjászületett a Verebes-féle győri aranycsapat kapujában. A hetvenes évek derekán a válogatottban is helyet kapó, tatabányai születésű kapus amolyan második söprögetőként számtalanszor mentette meg a bajtól az ETO védelmét.

„Tudod, lehet, hogy három nem is lesről született az öt Standard Liege gólból" – mondta elgondolkodva a repülőn a 35 esztendővel ezelőtti 0–5-ös BEK-mérkőzésről hazafelé. Edzőként „szakértője" lett a pápai edzőválságok megoldásának, megmentő beugrásaival időt, sőt lehetőséget adott az újratervezésre. Legutóbb, két éve ugyancsak felelősséggel tartott ki a végsőkig, már reménytelennek mondható helyzetben. Most is kitartott, amikor jó ideje már nem múlt a fájdalom a hátában, és a vérképe sem sejtetett sok jót. Egykori játékostársai segítségével került be a győri kórházba, ahol két hete még kellemeset beszélgettünk a futballról, az életről, a Somoskőújfalun, valamint legutóbb Budaörsön eltöltött időszakáról.

„Józsi is milyen hamar elment..." – emlékezett sóhajtva a Mágus csaknem egy esztendővel ezelőtti temetésére.

„Ne haragudj, fáradt vagyok, lepihenek" – mondta a telefonba kedden, utolsó beszélgetésünk végén. Kovács László 66 esztendősen, rövid szenvedés után péntek este végleg megpihent. Elsőként ment el a ma már legendaként tisztelt győri társai közül. A gyilkos kór könyörtelen volt. Nem lehetett tőle megmenteni a korábbi sokszoros megmentőt.

M. G.