Álomgól – Vincze András jegyzete

Csak remélni lehet, hogy Hegedűs János nem kerül be az „egyszer volt, hol nem volt, lőtt egy csodagólt” futballisták skatulyájába (lásd még a Manchester United elleni, 2002-es pesti BL-győzelem emléke elől manapság már szinte menekülő ex-ZTE-s Koplárovics Béla esetét). A Puskás Akadémia utánpótlás-válogatott védője a Ferencváros elleni bajnokin szabadrúgásból, a kezdőkör hátsó részéről küldte a labdát a kapujából kint álló Dibusz Dénes felett a hálóba. A kicsivel több mint hatvanméteres ívelésből szerzett találat győzelmet eredményezett, az pedig jócskán felértékeli, hogy éppen a tabella élén álló, bajnokesélyes FTC ellen született meg.

Ezeken a hasábokon szinte mániákusan mantrázom, hogy a magyar srácokban több van, mint amit az itt játszó tucatlégiósok többségétől láthatunk, s lám, ez a csodagól felvillanyozta az országot. A vasárnapi egyórás autóút alatt kapcsolgattam a rádióállomásokat, s minden olyan adón téma volt Hegedűs János lövése, amelyen sporttal kapcsolatos információk zárták a híreket, s az éterből vissza-visszaköszönt a Puskás Akadémia játékosának szimpatikus nyilatkozata. Szerény volt akkor is, amikor a műsorvezető megkérdezte, tízből hányszor tudná ugyanígy a kapuba küldeni a labdát („A legjobb esetben legfeljebb négyszer…”), s kiderült, hogy a magyar fociban sem hasraütésszerűen küldik ki a játékosokat, hanem alapos elemzés segít egy-egy rendhagyó gól esetében. Mint most is, merthogy a Puskás Akadémia meccselemzője, Vincze Richárd (jelzem, csak névrokon!) hívta fel a jó rúgótechnikájú védő figyelmét arra, hogy a Fradi kapusa gyakran húzódik előrébb a gólvonaltól, egészen a tizenegyespontig.

Mondhatnánk, persze, hogy a csillagok ritka együttállása is kell az ilyen álomgólhoz, de csak belekapaszkodom a mániámba, hogy az ilyen fineszes megoldás benne van a magyar lábakban. Anno Várady Béla távoli bombái, Zombori Sándornak a Bolívia elleni vb-selejtezőn „Kígyó térről” lőtt gólja, a nyolcvanas évek végén Détári Lajos vagy Csucsánszky Zoltán messziről küldött hálószaggatói hozzátartoztak a magyar foci varázslatához, sőt, valamikor a kilencvenes évek vége felé az MTK kapusa, Babos Gábor volt az ász, amikor kirúgásból küldte a lasztit a tatabányai kapuba (azt a gólt a játékvezető érvénytelenítette).

Mi pedig itt, a szerkesztőségben boldogan emlegetjük a fiatalságunkat, hogy a BLSZ-meccseken anno nem egy csapattársunk szerzett ilyen, kezdőkörös, szögletzászlós gólt: mestere volt ennek Németh Péter (Károli), Faragó Roland (Tabán FC), Simonyi Gábor (ABE-Darazsak), s közelről figyelve egy-egy ilyen lövés kivitelezését, tapasztalhattuk, hogy az ösztönösségen túl rendkívüli technikai érzék is kell a labda ellövéséhez.

Aki pedig nem hiszi, nézze meg újra és újra a Puskás Akadémia–Ferencváros meccs összefoglalóját – a 20. percben született álomgól sem a mesék birodalmából érkezett! S reméljük, nem is kerül oda…