Patkányok között, iszonyatos nyomorban halt meg az Újpest ötszörös bajnoka
1973. november 7-én, a Megyeri úton mintegy 30 ezer néző előtt rendezték meg az Újpesti Dózsa–Benfica labdarúgó BEK-meccset, amelynek a tétje a negyeddöntőbe, vagyis a legjobb nyolc közé jutás volt. Az első mérkőzésen, Lisszabonban a Dózsa 1–1-es döntetlent ért el, így kedvező helyzetben volt a visszavágó előtt.
A Benficában ott volt a portugál válogatott és a lisszaboni csapat klasszisa, Eusébio is, de az Újpestet nem lehetett megállítani. Az első gólt Bene Ferenc szerezte, majd következett a 70. perc.
Ekkor Kolár vezetett támadást a jobb oldalon, majd amikor látta, hogy senki nem támadja meg, 26 méterről lövésre szánta el magát, s jól eltalált labdája a jobb felső sarokba vágódott. „Sokszor gyakoroljuk edzéseken az ilyen felfutásokat, és általában onnan kell elrúgni a labdát, ahonnan most megcéloztam a kaput. Láttam, hogy mindenki átadást vár, Henrique is a hátvédeket rendezgeti, velük van elfoglalva. A szél is segített: a döntő pillanatban a kapus mögött lenyomta a labdát. Azt hiszem, kevés boldogabb ember volt nálam a stadionban” – mondta Kolár Endre.
Az Újpest tehát továbbjutott, sőt, a negyeddöntőt is sikerrel vette a csehszlovák Nagyszombat csapata ellen. A magyar bajnokcsapatot az elődöntőben csak a Bayern München tudta megállítani 1974 tavaszán. Ez volt mindmáig az utolsó alkalom, hogy egy magyar klubcsapat a legjobb négy közé jutott ebben a sorozatban.
Kolár Endréről ma már kevesen tudják, hogy csatárként kezdte el a pályafutását. Azt pedig még kevesebben, hogy gyerekkorában nem Újpest, hanem Vasas-szurkoló volt. És ott is szeretett volna játszani, de a sors másképpen rendelkezett…
