Fehérvár: Falfehérek lettek az ukrán játékosaink – Sallói István
„Falfehérek lettek (...) Csütörtökön történt az egész. Tizenegy órakor volt az edzésünk – nyilván nem voltak olyan állapotban, hogy edzeni tudjanak. Másnap jött a Paks elleni meccsünk, és Michael Borisszal arra jutottunk, erről a mérkőzésről el kell őket engedni” – idézte fel Sallói István, miért alakult úgy, hogy a székesfehérvári csapat inkább nem számított a keretében játszó ukrán légiósokra a múlt hét pénteki, Paksi FC elleni bajnokin, amelyet el is vesztett a csapat 3–2-re.
A sportvezető elmesélte a csapattal együtt átélt hátborzongató pillanatokat, hiszen ukrán játékosaik szerettei nincsenek biztonságban a háborús övezetben, és az is bizonytalan, vajon a játékosokat nem hívják-e be a hadseregbe az ukránhadiállapot idején.
„Az ügynökeikkel beszélünk arról, mi a helyzet. Bekövetkezhet-e, hogy őket behívják? Nagyon bízom abban, hogy az nem következik be, hogy a külföldön lévő élsportolókat is behívják, és inkább nagyon hamar lezárul ez a válság a szomszédban” – mondta a lehetséges forgatókönyvekről.
„Szerencsére olyan sok orosz játékos nincs az NB I-ben. Edző egy. A Paks meccs előtt Haraszti Zsolt, a hazaiak ügyvezetője hívott, hogy náluk sok orosz vendégmunkás van, a paksi atomerőműben dolgoznak, járnak ki meccsekre, és ki szokták tenni az orosz zászlót... És a meccs előtt felhívott, ha esetleg kitennék most is, azt ne vegyük provokációnak, nekik is kellemetlen dolog. (...) Most mivel tudtam, hogy nem játszanak az ukrán játékosaink, ezért nem feszültem bele az ügybe. De el tudom képzelni a lelkiállapotukat, ha kinn van az orosz zászló, és látják, mit érezhetnek...”
„Próbáljuk őket támogatni mindenben, de nagyon aggódnak a családtagjaikért. Van olyan játékos, aki mondta, hogy a szülei eldöntötték, beállnak a seregbe, ha kell, és harcolni fognak. Nagyon nehéz nekik így koncentrálni” – tette hozzá Sallói István.
A sportigazgató a műsorban kitért a klub egyéb nehézségeire, a tavaszi eredménytelenség lehetséges okaira, hátterére is. „Nem tudjuk, hogy ennek a negatív spirálnak az alján vagyunk-e – mondta. – Többféleképpen lehet erre reagálni. A közvélemény abban gondolkodik, hú, itt valakit ki kell rúgni, meg kell büntetni. Én azt mondom, a nemzetközi futball felé megyünk, meg kell nézni, ott hogyan működnek a dolgok. Úgy építünk stadionokat, úgy építünk akadémiákat. Én nem nagyon láttam még olyat, még akkor sem, amikor a Real Madrid kikapott a moldovai Sherifftől hazai pályán, pedig ez a futballtörténelem egyik legnagyobb égése, amit láthattunk, hogy másnap három játékost leküldtek volna a B-csapatba, vagy lélektelen játékért megbüntették volna a csapatot. Egyszerűen másként kezelik ezt a helyzetet nyugaton. Ők a megoldást keresik, mi a büntetést. Ez kicsit a poroszos nevelésünkből jön talán. Próbáltunk az elején mi is kicsit ebben gondolkodni (...) De most már bemegyek az öltözőbe, és látom a játékosokon, hogy az apátia ül ki az arcokra, a kétségbeesés, hogy mit csinálhatnának még. Hány sprinttel fussanak többet. Nagyon akarják, hogy jobb legyen. Aki sportolt, az tudja, butaság azt feltételezni, hogy ne zavarná őket, hogy kikapunk. Egy sportolónak a győzelem az élete. A karrierjük szempontjából is létfontosságú. Mindenki nyerni akar” – mondta a helyzet lélektanáról.
