NB I: Sztankovicsot arról is kérdezték honfitársai, melyik szerb játékost vinné a Fradiba

„A Ferencvárosnak hatalmas ambíciói vannak – mondta Dejan Sztankovics a szerbiai interjúban, amelyet az Üllői129.hu szúrt ki. – A klub mindig első akar lenni, versenyben lenni, napról napra fejlődni. Fantasztikus vendéglátásban részesített egy stabil körülmények között működő csapat, amelyet úgy ért a Bajnokok Ligája selejtezőjéből történt kiesés, mint egy földrengés. A kudarc után mindenképpen változtatni akartak. A csapat elég jó, a labdarúgók nyitottak az újra, megvan a munkakedvük is. Innen indultunk azzal a tervvel, hogy némiképp változtassunk a játékstíluson, legyen több a labdabirtoklás, ennélfogva a lövési kísérlet, javítsunk a helyzetkihasználás hatékonyságán. Mindehhez nagyobb szervezettség kell. Az első hónap jól sikerült, de a következő már erősebb meccseket, keményebb menetrendet tartogat, háromnaponta játszunk majd, többek között oda-vissza a Genkkel, ami bizonyosan el fogja dönteni, ki megy tovább az Európa-konferencialiga-csoportunkból.”

Sztankovics dicsérte a magyar bajnokság erejét, infrastruktúráját, és méltatta Kubatov Gábor ferencvárosi klubelnököt, mondván, minden támogatást megkap tőle.

„Ha az elnök ilyen bátor és mellettem áll, akkor képzelheted, milyen leszek én. Legalább olyan bátor, mint ő. Mindennap egyre jobb akarok lenni. Nagyon ritka, hogy egy klub így az ember mögé álljon, ilyen tárt karokkal fogadjon, így óvjon és ilyen szabadságot adjon a munkához.”

Sztankovics magától értetődően megkapta a kérdést, hogy van-e olyan szerb futballista, akit szívesen látna a Ferencváros mezében.

„Sztrahinja Erakovicsot – mondta ki korábbi belgrádi játékosa, a Crvena zvezdából nyáron négy évre a szentpétervári Zenitbe igazoló középhátvéd nevét. – Igen. Imádnám. Jó gyerek, akit láttam felnőni, jó és rossz dolgokat megélni, küszködni saját magával, a csapattal, esetenként velem. És mára eljutott oda, hogy válogatott labdarúgó lett belőle. Ez nagy fejlődés! Nagyon elégedett vagyok vele, örülök a sikereinek. Nagyjából annyi idős, mint Sztefan és Filip fiam, imádni való gyerek. Tipikus Zvezda-játékos, aki rajong az egyesületért, és kérdés nélkül a vérét adná érte.”

Az interjúban szó esik Sztankovics eddigi edzői pályájának tanulságairól, a családjáról, valamint arról, hogy a tavaly elhunyt pályatárs, Szinisa Mihajlovics betölthetetlen űrt hagyott maga után. „Sokszor álmodom vele... Olyankor boldogan ébredek...”