„Magyaros” ezüstcsata – Bodnár Zalán jegyzete

HA MÁR AZ ELMÚLT ÉVEKHEZ hasonlóan a bajnok kiléte miatt ezúttal sem kell izgulni a magyar futballbajnokság hajrájában (a Ferencváros utcahosszal vezet), és ha már az elmúlt évekkel ellentétben idén a két kieső kilétére is korábban fény derült (habár a 4–1-re végződő Kisvárda–Újpest meccs után korántsem egyértelmű, melyik csapatnak kellene valójában búcsúznia…), nemigen maradt más izgulnivalója az NB I szerelmeseinek, mint az, melyik csapaté lesz az ezüstérem. Ebben a versenyfutásban nagy jelentőségű volt a 28. forduló rangadója szombat este, amikor is a tabellán 50 pontjával a második helyen álló Paks fogadta a 46 ponttal harmadik helyezett Fehérvárt.

Nagyon jó volt látni, hogy ha már a bajnokcsapat idegenlégiósokra épít (amivel alapvetően nincs baj, hiszen a Ferencvárosnak rendre helyt kell állnia a nemzetközi kupaporondon is), az „ezüstcsatán” a két kezdőcsapat huszonkét játékosa között tizennyolc magyar volt: a paksiak ugyebár régóta csak hazai labdarúgókat szerepeltetnek, ez jó ideje már az identitásuk része is, de hasonlóan örömteli, hogy a korábbi – a vége felé már igencsak sikertelen – évek után gyökeres fordulat állt be a székesfehérváriak játékospolitikájában is, a külföldiek helyett immár magyar játékosokra építenek, ez pedig nem csupán hazafias tett, de jóval eredményesebb is, lám, már nem a kiesés ellen, hanem az ezüstéremért küzd a piros-kék csapat.

És ennek nem mond ellent az sem, hogy a meccs első két gólját a francia Mamoudou Karamoko szerezte, a mérkőzés negatív hőse pedig egy magyar játékos, a második félidő elején Kinyik Ákost arcba rúgó és emiatt piros lapot kapó Csongvai Áron – lett volna, ha kiegyenlít a Paks.

Mint említettük, Pakson az identitás része, hogy csak magyarokat játszatnak, a honlapjukon is úgy tüntetik fel magukat: „A magyar csapat”. De vannak már követőik, az előző idényben az ezüstérmes Kecskemétben és a kieső Vasasban is csak magyarok játszottak. Régebben, amikor olyan fővároscentrikus volt a futballunk, hogy nem budapesti csapatnak a dobogóra kerülni is csoda volt, nagy rangot jelentett a „vidék bajnoka” képzeletbeli cím. Ma már nem divat megnevezni az idény legjobb vidéki csapatát, helyette viszont számon lehetne tartani minden idényben, melyik a legjobb csapat, amely – mondjuk – rendre legalább hét magyar kezdővel lép pályára.

Egy biztosnak tűnik: idén a Paks vagy a Fehérvár lesz az.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!