Francia reneszánsz Angyalföldön – Simon Zoltán publicisztikája
Urblík József ugyanolyan kíméletlen volt, mint amilyen a pályán szokott lenni. Amikor harminc méterről átveszi a labdát, majd egy föld-levegő rakétát ereszt a bal felsőbe, mint Mezőkövesden. Az a nyilatkozat kiállta az idő próbáját. A Vasas csapatkapitánya ugyanis már akkor elmondta a lényeget. Annak ellenére, hogy a tétmeccsek előtt nem lehet pontosan megmondani, sikerült-e a felkészülés, de még egy-két forduló letelte után sem. Arról viszont lehet beszélni, hogy mit szeretne az ember. Urblík Józsefet ismerve azonban nyugodtan kijelenthetjük, nem jósolt január 31-én a Vasas hivatalos honlapján, hanem kinyilatkoztatott.
„Nagyon jól sikerült a felkészülésünk, különösen a törökországi edzőtáborban. Mindenki elvégezte azt a munkát, amit a szakmai stáb elvárt tőlünk, az edzőmeccseken szintén minden remekül működött, ám a lényeg most következik. Eddig belefértek a hibák, és tét nélkül nyilván sokkal könnyebb futballozni, de ha nem is kell elfelejteni a közelmúlt sikereit, innentől sokkal komolyabbra fordul a helyzet – én is erre próbáltam leginkább felhívni a figyelmet.”
Ez volt az interjúban az első válasza, és rögtön a legfontosabbal indított. Jól sikerült a felkészülésük, jelentette ki, és igaza lett. A Vasas két döntetlen mellett – az elsőre még visszatérünk – nyolcszor győzött úgy, hogy csupán két meccsen kapott, összesen három gólt. Legutóbbi öt bajnokiját megnyerte, csak a Soroksártól kapott gólt, amikor 3–1-re legyőzte az Illovszky Rudolf Stadionban a 23. fordulóban.
A Vasas ott tart, hogy ha az egyaránt 13 pontos hátrányban lévő harmadik Kecskemét és a negyedik Mezőkövesd sem győz vasárnap, akkor úgy lép pályára hazai környezetben hétfő este a BVSC ellen, hogy már feljutott az élvonalba. A KTE a nyolcadik Karcag vendége lesz, Csertői Aurél csapata a második Kispestet fogadja. Urblík arra is utalt, hogy az edzőmeccseken belefértek a hibák, de a tétmeccseken már nem. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy az eddigi tavaszi mérkőzéseken mennyit hibázott az aktuális mérkőzések végeredményének tükrében Erős Gábor csapata.
Az interjú címe – „Urblík József: Két győzelem óriási lökést adna a tavaszra” – viszont már akkor sokkal fontosabb volt, mint a modern újságírásban mindig. Az interneten meg pláne. A Vasas ugyanis azután, hogy a nyáron általános döbbenetre az első fordulóban, hazai pályán 4–1-re kikapott a Csákvártól, 2–2-es csákvári döntetlennel indította tavaszt. A hazaiak a legutolsó pillanatban egyenlítettek Umathum Ádám góljával. Amikor viszont Derdák Marcell érvényesítette a találatot, az angyalföldiek heves reklamálásba törtek ki, mert megítélésük szerint Uram János kapussal szemben szabálytalanság történt az ötösön belül. Erős Gábor vezetőedzőnek és Késedi Gábor videóelemzőnek piros lapot mutatott fel a játékvezető. Mindketten három-három mérkőzésre szóló eltiltással bűnhődtek. Otigba Kenneth – azóta sem került vissza a kezdőcsapatba – és Hej Viktor, a közvetlen védelem két belső oszlopa sárga lapot kapott a reklamálás miatt. Mindkettőjüknek az ötödik volt, ami egy meccs kihagyást jelentett nekik.
Az első tavaszi forduló után a Honvéd állt az élen 35 ponttal. A második Vasasnak és a harmadik Kecskemétnek 30–30 pontja volt, a következő fordulóban egymás ellen léptek pályára a Fáy utcában. Az angyalföldiek, és ezt a kecskemétiek is elismerték, magabiztosan győztek 2–0-ra. Akik látták a mérkőzést, tanúsíthatják: az akkor tartalékosnak tűnő piros-kékek, akiket Ferenczi István, a közönségkedvenc erőnléti edző irányított három mérkőzésen keresztül, igazságérzettől vezérelve küzdötték és harcolták végig a találkozót. És teszik ezt azóta is ugyanúgy. Ez nem hibátlan, de kiemelt eredményességgel párosuló teljesítményt jelent. Csákváron átszakadt a piros-kékek gátja, a Vasas azóta elszabadult, és szenvedélyesen robog az NB I felé. Miközben arra is gondosan ügyel, hogy tovább építse a jövőt.
Ez Nagy Miklós víziójának legfontosabb pillére. A Vasas FC sportigazgatója ugyanis a Vasas Kubala Akadémia ügyvezető–tulajdonosa is. Erős Gábor vezetőedző is előszeretettel nyúl az akadémiáról kikerült fiatalokhoz – az edzői felfogás és a klubfilozófia eredményesen kezdte el ötvözni egymást. Másfél évvel ezelőtt, az akkori bajnokság rajtja előtt interjút készítettem Nagy Miklóssal. Azt mondta, az a céljuk, hogy felkerüljenek az élvonalba, miközben olyan játékosokat akarnak kinevelni vagy továbbképezni, akik az akadémiáról kerültek fel, és hozzájárulhatnak majd ahhoz, hogy az élvonalban is tartósan megragadjanak.
Nagy Miklós azok közé a futballvezetők közé tartozik, akiknek minden kimondott szavára kiemelten figyelni kell. És azokra is, amiket nem mond ki. Az interjúban ugyanis egyszer sem használt időhatározót, amikor a legfontosabb célokról kérdeztem. Persze kijelentette, hogy az lenne a legjobb, ha minél előbb teljesülne minden célkitűzésük, de szavaiból kikövetkeztethető volt, hogy továbbra sem csak egy évre terveznek előre szakmailag és egyébként anyagilag sem.
A fiatal, saját nevelésű tehetségek, akárcsak máshonnan szerződtetett kortársaik, valóban a jövő eredményeinek zálogai lehetnek, hiszen a Vasas akkor sem alkalmazott légiósokat, amikor legutóbb az élvonalban szerepelt. Viszont az is nagyon fontos, hogy az ifjú titánok mellett a tavaszi menetelésben Uram János élvonalbeli teljesítményt nyújtva, féltve óvja a kaput a kapott góloktól. Iyinbor Patrick remekül irányítja a védelmet. Urblík József minden mérkőzés minden pillanatában vezér. Az állandó gólfelelős, Tóth Milán alázatos, a korábbinál sokkal higgadtabb játékkal és gólokat eredményező, a csapat érdekeit szem előtt tartó önzetlenséggel járul hozzá a sikerhez. Miközben Pethő Bence, akit a Gyirmót évekkel korábban egy bizonyos Varga Barnabás pótlására szerződtetett, leköti az ellenfelek védelmét, cserébe még eredményes is. Elengedhetetlen tényező Radó András is. Neki voltak összetűzései az évek során a szókimondásban élenjáró angyalföldi szurkolósereggel, ám tavasszal, amikor pályán van, igazi vezéregyéniség. Felszabadult, veszélyes, jó példával rukkol elő.
De térjünk vissza Urblíkra, mert a január végi szavai tényleg jól öregednek. Az interjúban arról is beszélt még: „Természetesen megtiszteltetés egy ilyen nagy múltú klub csapatkapitányának lenni, és ezáltal mindenkit próbálok motiválni is, ám meccsek közben nem feltétlenül erre gondolok. Sokkal inkább arra, hogy jó teljesítményt nyújtva mindent megtegyek azért, hogy sikeresek legyünk, a csapatkapitányi karszalagtól függetlenül.”
A középpályás igazi vezérként irányít a pályán, szavának, bődületes lövéseinek, védjegyévé váló, külsővel a védők mögé emelt labdáinak igazi súlya van az NB II-ben, sőt, kiemelkedő súlya, az élvonalban is bőven megállná a helyét. Az imént idézett válaszát egyébként így kezdte a csapatkapitány: „Nagyon jól érzem magam, az egyetlen problémám az, ami valószínűleg mindenkinek a Fáy utcában – nevezetesen, hogy a másodosztályban vagyunk…”
Lehet, hogy már csak vasárnap vagy hétfő estig lesz a Vasas olyan csapat, amelyik nem mondhatja el magáról, hogy az NB I-ben folytatja a nyáron. Ebben elméletileg nincsen meglepetés, hiszen már a rajt előtt is, akárcsak minden évben a másodosztályban, a feljutás egyik, ha nem a legnagyobb esélyese volt. Ám egy kivételtől eltekintve – amikor feljutott a Nagy-érában, de egyből ki is esett – nem jött össze a nagy cél elérése.
Amikor Urblík másfél évvel ezelőtt 2028 nyaráig meghosszabbította a szerződését – azaz azt is jelezte, hogy hisz a Nagy Miklós által megálmodott vízió sikerességében –, azt mondta, befejezetlen ügye van még a Vasassal. A tavaszi rajt előtt erre is emlékeztette a klub kommunikációs osztálya. A csapatkapitány így válaszolt:
„Semmi másban nem bízom jobban, és erre minden esélyünk meg is van. Úgy érzem, most minden összeállt, amióta itt vagyok, most a legjobb a csapategység és a stábbal való közös munka is. A sorsunk a saját kezünkben van, csak rajtunk múlik, mit hozunk ki belőle. A szurkolóinknak és magunknak is egy olyan félévet kívánok, amit mindannyian élvezni fogunk, a végén egy hatalmas, közös ünnepléssel!”
Egyre inkább biztosak lehetünk abban, hogy Urblík sok hasonlóságot mutat a francia reneszánsz egyik megkerülhetetlen alakjával, aki 1503 és 1566 között gazdagította létezésével az egyetemes emberiség történelmét. Úgy hívták, hogy Michel de Nostredame.
Vagy latinosított nevén: Nostradamus.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
