Semmi meglepetés: az aranyérmes ETO-ból hat játékos is az idény csapatában!

Magyarázat: A helyezés után a játékosok neve, csapata, illetve az osztályzatok átlaga szerepel, míg az utolsó oszlopban, zárójelben az értékelhető pályára lépések számát tüntettük fel. Vastaggal szedve a különböző felnőttválogatottakban valaha is szereplő játékosokat jelöltük.

KAPUSOK

Nem meglepetés: az év játékosa egyben az év kapusa is. Szappanos Péterért sokat áldozott a Puskás Akadémia, a Paks nem tudta megtartani, és a válogatott kerettag megszolgálta a bizalmat, főleg az ősszel teljesített kiemelkedően, sokszor csapata és a meccs legjobbja is volt. Kitűnő évet zárt Gundel-Takács Bence, aki letisztult játékkal adott stabilitást az egerszegiek futballjának akkor is, amikor még nem ment jól a csapatnak, fontos szerepe volt abban, hogy kupadöntőig és a dobogó közelébe jutott a ZTE FC, érett, higgadt volt egész idényben, a válogatott kerettagság sem lett volna meglepő az esetében. A tapasztalat segítette a nagy visszatérő Kovácsik Ádámot, Kovács Dániel sokat fejlődött Nyíregyházán, a fiatal Popovics Ilija hullámzóan teljesített – a többiek nem kaptak elegendő osztályzatot ahhoz, hogy e rangsorban helyet kapjanak. 

JOBB OLDALI VÉDŐK

Osváth Attila kiemelkedően jó őszt tudhatott maga mögött Pakson, alapember volt, Marco Rossi szövetségi kapitány számított rá a válogatottban is. Gyors, lendületes játéka miatt nem meglepő, hogy a Ferencváros felfigyelt rá, a pestiek szerződtették is februárban, ezzel gyengítve egyik riválisukat. A második helyre befutó Bodnár Gergő is klubot váltott a télen, a ZTE-t hagyta ott az Újpest kedvéért: a 21 éves futballista nagyszerűen teljesített a Zalaegerszegben, ennek köszönhetően került a Megyeri útra, de ott már közel sem nyújtott annyira meggyőző játékot, idővel ki is került a kezdőből. A képzeletbeli bronzérmes Csonka András a csapatához hasonlóan emlékezetes évet tudhat maga mögött. Az utolsó helyen szerénykedő Szakos Bence 19 évesen huszonhárom alkalommal játszott a Diósgyőrben, de a pozíciója is mutatja, még van hová fejlődnie.

KÖZÉPSŐ VÉDŐK

Győri fölény, nem váratlan módon: Marco Rossi szövetségi kapitány korábban említette, Miljan Krpicsre számítana, Csinger Márkot be is hívta a keretbe, csak idő kérdése, mikor mutatkozik be a nemzeti csapatban. Mindketten végig kiegyensúlyozottan teljesítettek, nemcsak a védekezésben, hanem a támadásépítésben is szerepet vállaltak. Minimális volt a különbség közöttük, oszlopai voltak a bajnoki címet szerző csapatnak, és Csinger Márk sokkal több meccsen szerepelt klubtársánál, talán csak ezért lett posztján a második. Korábban volt válogatott, most nem kerettag a ferencvárosi Szalai Gábor, aki ha szerepet kapott, jól teljesített. Sokat fejlődött Temesvári Attila, meglepő Ibrahim Cissé formahanyatlása.

BAL OLDALI VÉDŐK

Az ETO már tavaly nyáron is nehezen tudta megtartani egyik legfontosabb támadó „fegyverét”, Daniel Stefuljt, s ezután az idény után még nehezebb lesz. A horvát játékos csak egy bajnokit hagyott ki az NB I 2025–2026-os kiírásában, három gól mellett tíz gólpassz került a neve mellé, ami kiemelkedő teljesítmény még a pályán előrébb helyezkedő játékosoktól is. Ugyancsak szép pillanatokat szerzett a zalaegerszegi és a debreceni balhátvéd, José Calderón (hazai pályán és az Üllői úton is gólt ért el a Ferencváros ellen) és Adrián Guerrero is rengeteget lendített csapata támadójátékán, s mindkettejükre igaz, hogy inkább támadásban, mint védekezésben vette hasznukat az edzőjük.

VÉDEKEZŐ KÖZÉPPÁLYÁSOK

Bár Vitális Milán az abszolút rangsorban egy ezreddel (!) elmaradt Szappanos Péter mögött, ennek az idénynek egyértelműen a győri középpályás volt a főszereplője: harmincegy alkalommal kapott lehetőséget az NB I-ben, sőt a válogatottban is bemutatkozhatott, hatszor küldte pályára Marco Rossi szövetségi kapitány. Az ETO 24 éves játékosa kilenc gólt szerzett és négy gólpasszt adott, a csapat motorja volt, parádés meglátásai mellett rengeteget futott. Ugyanez elmondható a második és harmadik helyezett Szűcs Tamásról és Szendrei Norbertről is, nélkülük nem lehetett volna a Debrecen és a ZTE FC végig harcban a bronzéremért. A nyíregyházi Kovács Milán rengeteget fejlődött, csakúgy, mint Tóth Rajmund, aki bár csak a tizedik helyen végzett, a győriek erőssége volt – néhány alkalommal jobb oldali védőként is számított rá a szakmai stáb.

TÁMADÓ KÖZÉPPÁLYÁSOK

A 2024–2025-ös idényben végre elkerülték a sérülések, az idei évadra pedig a bajnok vezéregyénisége lett. Zseljko Gavrics csodagyereknek számított az előző évtized végén, de úgy tűnik, mostanra futotta be azt a pályaívet, amelyet akkor jósoltak neki. A poszton őszi első Dzsudzsák Balázst kiváló játékkal szorította le az első helyről, de a válogatottsági rekorder esetében fontos leszögezni, hogy még 39 évesen is a legjobbak közé tartozik, európai porondra vezette a Lokit. Az ezüstérmes Ferencvárosból a kezdeti nehézségeket követően feljavuló, és a fővárosiak egyik legjobbjává emelkedő Gavriel Kanikovszki fért fel a harmadik helyre.

JOBB OLDALI SZÉLSŐK

Kiss Bence az ősszel is az első helyen zárt a jobb oldali középpályások között, a zalaegerszegi megtartotta pozícióját az idény végén is – megérdemelten, csapata húzóembere volt, szerzett öt gólt és adott négy gólpasszt. Dárdai Pálé a második hely (négy gól, három gólpassz), a debreceni Kocsis Dominiké a harmadik: a 23 éves szélső az egyik legjobb idényét futotta (négy gól, három gólpassz), a DVSC erősségének bizonyult. Manner Balázs első teljes NB I-es idényében egyre jobb teljesítményt nyújtott a Nyíregyházában, szebbnél szebb gólokat szerzett, nagy szerepe volt abban, hogy a Szpari magabiztosan maradt bent az NB I-ben. Az utolsó előtti Jurek Gábor az MTK-nál nem verekedte be magát a kezdőbe, de a bennmaradásért vívott harcban fontos gólokat (Újpest 2–2, ZTE FC 3–0) szerzett.

BAL OLDALI SZÉLSŐK

Néhány hónap kellett a beilleszkedéshez kölcsönszerződése után Schön Szabolcsnak, de amint stabil kezdőjátékos lett, és Borbély Balázs kizárólag balszélsőként számított rá (többször is játszott balhátvédet és jobbszélsőt), újra válogatottformába lendült. Lapunk osztályzatai alapján többször is a mérkőzés, sőt, a forduló játékosa volt, a Kisvárda elleni összecsapáson az ő átadásából szerzett bajnoki címet érő gólt Nadir Benbuali. Élete legjobb idényén van túl a végre megfelelő szerepkörben alkalmazott Skribek Alen, aki főleg őszi góljaival és gólpasszaival vitte a hátán a ZTE FC-t, de tavasszal is jó teljesítményt nyújtott. Érdekesség, hogy az idény nagy részében már balszélsőként futballozó, eredetileg balhátvéd Ne­manja Antonov is dobogós lett, megelőzve Claudiu Bumbát és Zeke Máriót.

CSATÁROK

Három fradista az élcsoportban: Varga Barnabás távozása befolyásolhatta a bajnoki versenyfutást, Elton Acolatse a diósgyőri teljesítményével végzett elöl. Gruber Zsombor a cáfolata annak, hogy a magyar fiatalok miatt szenvedett volna a Fradi: kilenc góllal és kilenc gólpasszal zárt úgy, hogy nem számított stabil kezdőnek. Bárány Donát bekerült a válogatottba, a bajnoki cím megszerzésében főszerepet vállalt Nadir Benbuali. Lukács Dániel ragyogó őszét visszafogott tavasz követte, Aljosa Matko társgólkirály lett, mégis sokszor eltűnt a mezőnyben. Külön tanulmány lehetne Németh András, aki önmagát újraépíteni tért haza, de egész évben csalódás volt a játéka, és kívülről úgy tűnt, a mentalitása is. 

AZ ÉV CSAPATA

A bajnoki mérkőzéseken adott osztályzatok és a posztonkénti rangsor alapján összeállítottuk a 2025–2026-os idény csapatát. Összesen 120 futballista került fel a listára, ebből hat kapus, vagyis 114 mezőnyjátékos. Fontos megjegyezni, hogy legalább 17 bajnokin kellett osztályzatot kapni ahhoz, hogy valaki szerepelhessen a legjobbak között. Lapunk a 4–2–3–1-es hadrendben állította ki a csapatot, de tudjuk, több együttes is a háromvédős játékrendszerben szerepel, ebben pedig nincs klasszikus jobb vagy bal oldali védő. A bajnoki idény válogatottjába az aranyérmes ETO FC-ből hatan kerültek be a legjobbak közé, de az is jelzésértékű, hogy az ifjak közül a ferencvárosi Gruber Zsombor ott van a legjobbak között.