Mintha a lelkét simogatnák a Puskás Akadémia kapusának
– Milyen érzés azzal szembesülni, hogy a Nemzeti Sport osztályzatai alapján a 2025–2026-os idény legjobbja lett?
– Nyilván örülök neki, simogatja az ember lelkét, amikor elismerik, a legjobbnak látják valamiben… – mondta lapunknak a Puskás Akadémia 35 éves, kétszeres válogatott kapusa, Szappanos Péter. – Tisztában vagyok azzal, ez szubjektív értékelés, de csak védtem harmincegy bajnokin, és jó érzés azzal szembesülni, hogy elismerték a teljesítményemet. Azért nem szabad figyelmen kívül hagyni, a futball csapatjáték, nagyobb lenne az örömöm, ha a Puskás Akadémiával jobban szerepeltünk volna.
– Azért túlzottan nem lepődhetett meg, hiszen már az őszt követően is – ami tizennyolc lejátszott fordulót takart – a legjobb volt az átlaga, nemcsak a kapusok között, hanem a teljes mezőnyben.
– Ha visszatekintünk a mögöttünk hagyott bajnoki évre, több jó teljesítményt is láthattunk: hogy mást ne mondjak, a bajnoki címet nyerő ETO csapatkapitánya, Vitális Milán egészen extrát nyújtott, de rajta kívül is akadtak jó produkciók.
– Tavaly ilyenkor a Paks kapusaként fejezte be a bajnokságot, és sokáig nem lehetett tudni, hol folytatja a pályafutását. Kérőkben nem volt hiány, hiszen évek óta az élvonal legjobb kapusai között tartják számon, végül Felcsútra, az előző idény ezüstérmeséhez igazolt. A Puskás Akadémia korábbi teljesítménye alapján milyen idényt remélt?
– Látva azt, hogy a klub milyen minőségű átigazolásokat hajtott végre, azt gondoltam, versenyben lehetünk a bajnoki címért! A Puskás Akadémia az előző évadban az utolsó fordulóig harcolt a Ferencvárossal az aranyéremért, bíztam benne, ez megismételhető, de sajnos nem így alakult. Nyugodtan mondhatom, emiatt valamennyiünkben van hiányérzet. Volt olyan csapat, amely ellen mindhárom meccsünket elvesztettük, egy másikkal háromszor is döntetlent játszottunk, szóval akadtak olyan párosítások, amelyekkel egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni. Így nem volt esélyünk a dobogóért küzdeni, az utolsó fordulóban már csak az ötödik hely megszerzésére nyílt esély, ám hatodikak lettünk.
– Logikus, hogy az idény legjobb átlaggal rendelkező labdarúgója többször is kiemelkedett a mezőnyből, lapunk is jó néhányszor megválasztotta a mérkőzés legjobbjának. Viszont mivel egyáltalán nem törvényszerű, hogy egyezik az újságíró és a játékos véleménye egy adott összecsapással kapcsolatban, érdekelne, a saját meglátása szerint melyik bajnokin védett a legjobban?
– Nem tudnék kifejezetten egy meccset kiemelni. Mondhatnám, hogy a második, Puskás Akadémiában játszott mérkőzésemen kettő-egyre nyertünk a Ferencváros vendégeként, jó osztályzatot kaptam és megválasztottak a meccs emberének, említhetnék más jól sikerült találkozókat, de minden hétvégén jön egy bajnoki, nagy jelentőséget nem tulajdonítok neki még akkor sem, ha esetleg kimagasló a teljesítményem. Nincs olyan bajnoki, amelyet úgy ünnepelnék, mint, mondjuk, a két megnyert Magyar Kupa-döntőt, azokat egész biztosan előbb említem, ha arra kérnek, idézzek fel jól sikerült mérkőzéseket.
– Mit szól ahhoz, hogy a kapusoknál Gundel-Takács Bence és Kovácsik Ádám fért még fel a dobogóra?
– A bajnokság eleje nem sikerült a ZTE-nek, akkor még az egerszegi kapus nem találta a ritmust, később viszont stabil lett a teljesítménye, ami pedig Kovácsik Ádámot illeti, a bajnoki hajrára kikerült a kapuból, ám előtte nagyon jól védett.
– Május 15-én, az MTK Budapest elleni 2–2-es mérkőzéssel zárták a bajnokságot, de tagja a Finnország és Kazahsztán ellen készülő válogatott keretnek, hosszú nyaralást nem tervezhet. Elárulja, hol kapcsolódik ki?
– A nagyobbik lányom ballag az óvodában, így nem utaztunk el nyaralni. Érdekes, az idény végéhez közeledve egyáltalán nem volt bennem az az érzés, hogy jó lenne, ha már vége lenne a bajnokságnak, persze, az is ott volt a fejemben, hogy huszonhatodikán, kedden már Telkiben kell jelentkezni edzésre. Ezekben a napokban teniszezéssel tartom szinten magam, van egy jó barátom, aki hasonlóan rosszul játszik, mint én, szóval egészen élvezetes meccseink vannak.
– Mit remél a következő idénytől? Elégedett lenne hasonló teljesítménnyel, mint amit az új évadban mutatott?
– Muszáj jó teljesítményt nyújtani, tulajdonképpen elvárják az emberek, ám én is bízom benne, legalább azon a szinten védek, mint a nemrég véget ért idényben, esetleg még jobban. Ha így lesz, és csapatszinten jó eredménnyel párosul, lesz ok az örömre.
| „Játékos-pályafutásom alatt sokat jelentettek számomra a szaklap osztályzatai, és a meccseket követően magam is táblázatban vezettem, hányasra értékeltem a teljesítményemet. Ehhez még hozzátettem az edzőim osztályzatait, s ezekből alakult ki a magamról alkotott kép. Manapság is figyelemmel kísérem az élvonal mérkőzéseit, különös tekintettel az ETO-ra, így tökéletesen egyetértek a sportlap értékelésével, számomra is a győriek középpályása, Vitális Milán nyújtotta a legkiválóbb és legegyenletesebb teljesítményt a mezőnyben. Rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban. Gyorsaságát jól ötvözi az átlagon felüli technikai készségével, kimagasló futballjával nagyban hozzájárult az ETO sikeréhez. Nemcsak a munkabírása, az egy az egy elleni bátor játéka, hanem a mentalitása, az alázata is a mezőny fölé emelte. Ami Szappanos Pétert illeti: a Puskás Akadémia szinte valamennyi bajnoki meccsét láttam, így figyeltem az ő teljesítményét is. Róla hasonlóan vélekedem, mint Vitális Milánról, nálam is ő az első a kapusok között. A felcsútiak a bajnokságban gyengébben szerepeltek, mint az előző idényben, ám Szappanos Péter átlagon felül teljesített, miközben a csapat, a védelem gyakorta magára hagyta. A Puskás Akadémia többször is az ő bravúrjainak köszönhette, hogy nem kapott ki, illetve nem kapott több gólt.” |
Nem volt kérdés: mezőnyben az ETO középpályása volt a legjobb!
Már az ősz álomcsapatába is bekerült az ETO FC kiváló középpályása, Vitális Milán, tavasszal pedig úgy teljesített kiemelkedően a bajnokcsapatban, hogy Paul Anton sérülése miatt még több felelősséget kellett vállalnia.
A saját nevelésű középpályás hazatérése óta szinte megállíthatatlan az ETO. Vitális Milán tavaly februárban tért vissza Dunaszerdahelyről nevelőegyesületéhez, a csaknem veretlen tavaszi szereplésből pedig olyannyira kivette a részét, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány 2025 júniusában először hívta meg a válogatott keretébe. Akkor még nem jutott neki lehetőség, de rohamos fejlődése miatt a márciusi felkészülési mérkőzéseken már alapember volt a nemzeti együttesben, és győri vezetőedzője, Borbély Balázs szavai alapján az NB I-et is kinőtte.
Lapunk őszi álomcsapatában is helyet kapott a középpályás, aki a védelem előtt, a két tizenhatos között és támadó középpályásként (tehát szakzsargonnal élve a hatos, nyolcas és tízes pozícióban) egyaránt magas szintű teljesítményre képes. Ritkaság, hogy egy középpályás a védekező és támadó feladatait is hasonlóan jó minőségben képes elvégezni, rá ebben az idényben ez abszolút jellemző volt, ráadásul Paul Anton decemberi kidőlése óta még több felelősséget kellett magára vennie. Szakmai partnerünk, a Cube adatain jól látszik, hogy míg a 2024–2025-ös idényben a támadózónára vonatkozó passzstatisztikákban a mezőny hátsó felébe tartozott az NB I középpályásai között, az aranyérmet hozó évadban a legjobb háromba került. Ez csupán egy példa, de számos passzstatisztikát fel lehetne sorolni, amely alapján mintha két teljesen különböző játékos adatait látnánk. A hosszú passzokért, indításokért felelős mélységi irányító szerepét betöltő Paul Anton és Vingler László is megsérült, ám fantasztikusan oldotta meg ezt a feladatot is Vitális Milán, miközben korábbi erényeit, tehát határozott védekezését, cselezőkészségét és hatékony labdavezetéseit továbbra is kamatoztatta. A győri középpálya motorja volt, még sima vezetésnél sem volt hajlandó lecserélni őt Borbély Balázs.
Az NB I-es mezőny legjobbja a bajnoki mérkőzéseken kilenc gólt szerzett és négy gólpasszt adott, profi karrierje legjobb számait hozta ebben a kiírásban. Ezt elsősorban annak köszönheti, hogy drasztikusan emelkedett a kulcspasszainak, lövéseinek (sokat javult azok pontossága is) és az általa kialakított vagy befejezett nagy helyzeteknek a száma. Sokkal többször volt az ellenfél kapuja előtt, és ezzel nemcsak az ő, hanem a csapata teljesítménye is javult. Klasszissá nőtte ki magát, nem véletlen, hogy hétről hétre hetes-nyolcas osztályzatainkkal emelkedett az idényátlaga, s végül ő lett a legjobb mezőnyjátékos az NB I-ben.
(M. D.)
