Tanulmányokra várva – Malonyai Péter jegyzete
A hagyományokra illik figyelni, esetünkben arra, hogy a Győr a nyolcvanas években bajnoki címei előtt hazai pályán igyekezett fölényes, kiütéses győzelmekkel szolgálni. Többnyire sikerrel. Igen, ez a legendás Verebes-korszak, amikor például 1983-ban zárásként az Újpesti Dózsát ütötték ki 6–1-re. A balszélső Hajszán Gyula volt a főszereplő (mesterhármas), meg Győri László játékvezető, aki amennyire tudta, védte az Újpestet – a győriek nem kaphattak tizenegyest, a lilák igen, ajándékba. Ebből szépített Kardos József. Aki elárulta, szégyellte magát, hogy így lett gólszerző.
De ez a (fényes) múlt, a jelen más. Még akkor is, ha szombaton az első helyről várta az ETO a már kieső DVTK elleni meccset. A mostani divat szerint a futballisták óvatosabbak voltak, szakmailag ezt úgy fogalmazzák a modernek, hogy a játékosok keresték a passz lehetőségét, azt figyelték, hogy hol lehet megbontani a védelmet. (Remélem, szakszerű voltam.)
Persze így is a győriek jártak az élen mindenben, állandóan övék volt a labda (nem csak leltárilag), nyugodtan játszadoztak, tudták, érezték, hitték, hogy ők a jobbak. Mindenesetre Schön Szabolcs fejes gólját (tempó, helyezés) a régiek is megirigyelték volna, aztán egy felperdülő után a szünetben 2–0 (Nadir Benbuali), éppúgy, mint annak idején a Dózsa ellen.
Szünet után gyorsan eldőlt minden, hamar bizonyossá vált, hogy a diósgyőriek nem bírják a gyűrődést, esélyük sincs arra, hogy akár csak megszorítsák a bajnokesélyest. Ezt persze nem is várta tőlük senki, ám ha valaki a bajnokság tavaly nyári rajtja előtt azt jósolja, hogy a DVTK ezer sebből vérzik majd májusra, a háttér és a játékosállomány (meg a duma) alapján csak rálegyintenek. Igaz, a Győrről sem hitte senki, hogy az első osztályba visszajutása után két évvel a bajnoki címre hajt.
Mindkét eset tanulmányba illő, mi tagadás, én szívesen olvasnék róluk, inkább, mint arról, hogy mindig a következő meccs a fontos. Az is elemzést érdemel, hogy ellentétben a felidézett 1983-as Győr-meccsel, az aranyremény most nem szült telt házat.
Fél ház, teljes bajnoki esély – azért ez sem kevés.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
