Előbb a győzelmek – Simon Zoltán publicisztikája

A bennmaradást pusztán döntetlenekkel szinte képtelenség kiharcolni – ezt fontos leszögezni, mert a három év után az NB I-be visszajutó Vasas két forduló után két ponttal áll a 10. helyen. Abban a pozícióban, amely az idény végén biztos bennmaradást jelentene. A kezdés biztató, ám a matematika kérlelhetetlen: a döntetlenek értékét győzelmekkel kell megsokszorozni.

A sorsolás nehéz volt: előbb a bajnoki címvédő ETO érkezett az Illovszky Rudolf Stadionba, majd a Ferencváros várt az újoncra a Groupama Arénában. A győriek már nem ugyanazzal a csapattal léptek pályára Angyalföldön, mint amelyik az előző kiírásban első lett: jelentősen átalakult a keretük, és megváltozott a sportigazgató, valamint a vezetőedző személye is. Ez semmit sem von le Urblík Józsefék érdemeiből. A Vasas a 29. perctől, Hej Viktor kiállítása miatt emberhátrányban futballozott, mégis 2–2-re végzett. A csapatkapitány remek játéka és bombagólja nélkül aligha született volna meg ez az eredmény, a 89. percben pedig az új szerzemény, Csóka Dániel fejesével sikerült másodszor is egyenlíteni. A Vasas több mint egy órán át tíz emberrel állta a rohamokat.

Egyetlen forduló után szemfényvesztés lenne időt­állónak szánt jóslatokba bocsátkozni. Mégis, már az ETO ellen látható jele volt a játékban, és kézzelfogható eredménye a pontszerzésben annak az elvnek, amelyet Nagy Miklós sportigazgató legalább a tavasz eleje óta képviselt: akár feljut a Vasas az NB I-be, akár nem, a felkészülés kezdetére készen kell állnia a keretnek, hogy a rajtra a játékosok összeszokjanak egymással és a szakmai stábbal. Az ETO ellen Engedi Márk állt a kapuban, Csóka Dániel a védelem közepén kapott helyet, Kovácsréti Márk és Koszta Márk pedig szintén bekerült a kezdőcsapatba. A felkészülési mérkőzések alapján ez nem okozott meglepetést. Fontosabb volt, hogy a több új játékossal felálló Vasas támadásban és védekezésben is összeszokott csapat benyomását kelti, és a piros lap után is tudja, mihez nyúljon.

Erős Gábor a lefújás után joggal emelte ki a hatalmas mentális erőt: csapata emberhátrányban kétszer is egyenlített a címvédő ellen. „Tavaly is sokszor említettem, hogy ez a Vasas nem ugyanaz a Vasas” – mondta a vezetőedző, aki önbizalommal, magabiztosan futballozó együttest látott. A hazaiak tisztelték az ellenfelet, de a tisztelet nem változott félelemmé, ezért végig koncentráltak maradtak.

Az Illovszky-stadion közönsége felállva tapsolt, Erős pedig győzelemmel felérő döntetlennek nevezte a látottakat. A helyzetek számában és minőségében is versenyben maradt a Vasas, még ha a hajrában szüksége is volt a szerencsére. A vezetőedző szerint szerencséje annak van, aki megdolgozik érte. A piros-kékek nem ajándékba kapták az egy pontot: futómunkával, fegyelemmel és két, hátrányból szerzett góllal fizettek érte.

A szinte teljes keret az első nyári edzéstől együtt dolgozott és játszotta a felkészülési mérkőzéseket. Ennek a második fordulóban is jelentősége volt: a Vasas a Groupama Arénában 0–0-t játszott a Ferencvárossal, és ezt a találkozót is emberhátrányban fejezte be, Hidi M Sándor a 86. percben kapta meg a második sárga lapját. A szervezettség már a kiállítás előtt kirajzolódott. Erős tisztában volt a kockázattal: Hidi és Urblík József is sárga lappal játszott a tengelyben, a vezetőedző mégis pályán tartotta előbbit, mert szüksége volt a dinamikájára a pontszerzéshez. Utólag sajnálta a kiállítást, és elismerte, talán korábban kellett volna cserélnie. Arról is beszélt, hogy már a felkészülés alatt rendben volt a csapat. A célt sem hallgatta el: a Vasas stabil, benn maradó együttessé akar válni. „A Ferencváros ellen és főleg idegenben döntetlent játszani mindig szép eredmény. Hozzá kell tennem, nem nagyon szeretem a döntetleneket, mert egy-egy ponttal nem nagyon lehet haladni, de most azért nem dőlt össze bennem a világ az Üllői úti nulla nulla miatt” – fogalmazott Erős. Arról is beszélt még, hogy nem kell szégyellni a döntetlent, sőt, meg kell becsülni, ám beleszeretni veszélyes volna. Az előző évad első két helyezettje más célokért küzd, mint a Vasas.

Ugyanakkor a szurkolók már győzelmet szeretnének ünnepelni. A Vasas előbb a Zalaegerszeget fogadja, majd Kispestre megy, utána a Puskás Akadémiát látja vendégül. A kispesti és a felcsúti együttes hasonló elképzelésekkel vágott neki az idénynek. Mindhárom riválisnak új a vezetőedzője és átalakulóban van a kerete. A közös munkát a Vasas kezdte el leghamarabb, de az egyéni képességek is döntőek lesznek.

Ezt szem előtt tartva igazolta át a Vasas a héten a Topolyától Mezei Szabolcsot. Nagy Miklós így mutatta be: „Mezei Szabolcs kiemelkedő játékintelligenciájú, kiváló rúgótechnikájú, ballábas belső középpályás, aki elsősorban a játékszervezésben és az előkészítések során erősítheti tovább keretünk minőségét. Képességei és játékstílusa alapján illeszkedik labdakihozatalra épülő, domináns labdabirtoklásra törekvő játékfilozófiánkba.” A jellemzés azt is megmutatja, miben kell fejlődnie a Vasasnak ahhoz, hogy a döntetleneket győzelmek váltsák fel.

Több vélemény szerint idővel Urblík és Mezei lehet a két „kipörgő nyolcas”, közöttük pedig Hidi M Sándor vagy Rab Boldizsár játszhat hatosként. Szerintem ennél többről van szó. Urblík inkább balról szervezi a játékot, a külsővel a védők mögé adott indításai éppolyan fontosak, mint a távoli bombái. Jobbról is játszhat nyolcasként, ahogyan Mezei is bevethető mindkét oldalon. Ha az átellenes oldalról indulnak és befelé cseleznek, az erősebb, lövő lábukkal veszélyeztethetnek.

A Vasasban eddig nem volt olyan futballista, aki kvalitásaiban helyettesíthette volna a csapatkapitányt. De Urblík sem gép: játszhat jobban vagy gyengébben, lehet beteg, sérült, eltiltott, és érkezhet érte visszautasíthatatlan ajánlat is. Olyan középpályás kellett, aki nemcsak mellette, hanem helyette is képes irányítani. A Vasas korábban az azóta az MTK-hoz szerződő Szuhodovszki Somát nézte ki erre a szerepre. Mezei pontos feladatát még csak találgatni lehet, jelenléte azonban bővíti Erős taktikai eszköztárát.

Ezen a nyáron ismét jórészt olyan játékosok érkeztek Angyalföldre, akikért nem kellett átigazolási díjat fizetni. Így került korábban a Vasashoz Urblík és Doktorics Áron is. Egy Vasas-szurkoló ismerősöm szerint ők már Marco Rossi szövetségi kapitány jegyzeteiben is szerepelhetnek. Ez szurkolói vélemény, nem információ, de az első két fordulóban nyújtott játékuk miatt nem légből kapott felvetés.

Urblík bemutatásakor Nagy Miklós párharcerős, kiváló rúgótechnikájú játékosként és igazi motivátorként jellemezte az új szerzeményt, Doktoricsról pedig a nyáron, az első átigazolási fejleményként bejelentett szerződéshosszabbításakor azt mondta: „Játékintelligenciájának köszönhetően többféle játékrendszerben, egy sorral feljebb és a középpálya tengelyében is hasznos.” A 24 éves futballista tisztán szerel, rengeteget fut előre és visszafelé, jól kapcsolódik az összjátékba és a kapura is veszélyes – több NB I-es klub is csábította, a Vasas mégis megtartotta.

Marco Rossi többször elmondta, hogy a válogatott szakmai stábja legalább ötven-hatvan játékost folyamatosan figyel. A monitorozás állandó, és a keretbe azok előtt is nyitva áll az út, akik kiemelkedően futballoznak az NB I-ben. Urblík és Doktorics a Vasas legjobbjai közé tartozott az első két bajnokin. A Vasas-érzelmű hívek már azóta árgus szemekkel figyelik őket, hogy Angyalföldre igazoltak. Lehet ebben elfogultság, de melyik szurkoló ne álmodna válogatott meghívóról?!

Nehéz olyan Vasas-szurkolót találni, aki szerint Urblík és Doktorics nem méltó erre a figyelemre. A válogatott a jövő lehetősége, a bennmaradás viszont a jelen feladata. Az ETO és a Ferencváros ellen megszerzett két pont megmutatta, hogy a Vasasnak van tartása, szervezettsége és egyéni minősége. Mezei érkezésével a keret mélysége és a támadójáték változatossága is nőhet. Most azt kell bizonyítani, hogy mindez nemcsak a nagyok féken tartására elég. Mert döntetlenekkel tiszteletet lehet szerezni, bennmaradást viszont csak győzelmekkel együtt.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!