Együtt erő – Pór Károly publicisztikája
ÉLES KETTŐSSÉGEK JELLEMZIK a Ferencváros labdarúgócsapatának 2026-os évét. Az év elején, még Robbie Keane irányításával 51 év után tudott újra tavaszi párharcot nyerni (a Ludogorec ellen), amivel bejutott a legjobb tizenhat csapat közé a második számú európai kupasorozatban, az Európa-ligában, négy év szünetet követően ismét Magyar Kupát nyert, viszont hét egymást követő bajnoki cím után tavasszal a második helyre szorult. Az ETO-val szemben maradt alul, amely két éve még az NB II-ben szerepelt, és az FTC becsült keretértéke még most is több mint kétszerese a győriekének.
A kettősség nemcsak szakmai, hanem gazdasági téren is kimutatható. A télen minden idők legdrágább NB I-es üzletét ütötte nyélbe a Fradi Tóth Alex eladásával, 12 millió eurót kapott érte az angol Bournemouthtól, miközben több millió euróért vásárolt is új labdarúgókat. Akkor érkezett az azóta rekordidő alatt honosított argentin Mariano Gómez, továbbá Osváth Attila, Corbu Máriusz, Franko Kovacevic és a nyáron Szaúd-Arábiába már tovább is adott Elton Acolatse. A felsorolt játékosok mindegyikéért átigazolási díjat fizetett a klub, miközben az idén nyáron jó ideig csak ingyen igazolható labdarúgókat tudott szerződtetni. Ahogy Hajnal Tamás sportigazgató is elismerte a minap a Nemzeti Sportnak adott interjúban: jelentős mértékű költségcsökkentést kellett végrehajtaniuk. Úgy kellett csökkenteniük a keret létszámát és a kiadásokat, hogy közben a korábbi évekhez képest, a Bajnokok Ligája helyett az Európa-liga selejtezőjéből rajtolva jóval nehezebb út várt a csapatra a főtábláig. Ráadásul még a Fradiváros körüli, folyamatban lévő vizsgálatok is árnyékot vetnek erre az évre.
A csapat Szküllák és Kharübdiszek között hajózva sem süllyedt el a selejtező tengerében félúton Enschede és Trabzon között. Olyannyira nem, hogy az eddigi legjobb magyar selejtezős mérleget tudja felmutatni, nyolc meccsből hat győzelemmel és két döntetlennel, a négy ellenfélből hármat idegenben vert meg, Hollandiában, Szerbiában és Törökországban is győzött.
A sikerek receptjét már az első ferencvárosi interjújában megadta Borbély Balázs: „A dolgunk az, hogy jobb közösséget, jobb csapatot kovácsoljunk össze.” A csapatépítés kiválóan sikerült, erről már a játékosok is nyilatkoztak az elmúlt időszakban.
„Borbély Balázs csapatot próbál kialakítani, ami eddig kissé háttérbe szorult” – fogalmazott egy nyilatkozatban Botka Endre. Ugyanerre erősített rá Osváth Attila is: „Sok új történt, amióta megérkezett Borbély Balázs, minden téren pozitív változásokat lehet észrevenni. Fejlődött a csapat és a közeg, a csapategység is látszik.” Ugyanakkor idecitálhatjuk még Hajnal Tamás fentebb már említett interjúját is, amelyből kiderült, az új szakember még az edzőtábor megtervezésekor is külön gondot fordított arra, hogy az edzéseken túl különböző aktivitásokat találjon ki a játékosoknak, amelyek mind a csapatszellem kialakítását szolgálták. Az együttesen és az edzői stábon belül is mindenkinek megvan a maga részfeladata, mindenki átérezheti a saját felelősségét, fontosságát, azt, hogy egyénileg mit tud hozzátenni a nagy közöshöz, vagy adott esetben hogyan tudja segíteni a társait a maguk feladatának megoldásában, ha a szükség úgy hozza egy meccsen.
Egymás kisegítésének ékes példája volt a Twente elleni hazai találkozó, amikor a 36. perctől emberhátrányban játszott a Fradi, de nagyon sokáig egyáltalán nem tűnt fel, hogy a hollandok eggyel többen vannak a pályán, sőt a zöld-fehérek szereztek újabb gólt. Olyan fegyelmezetten mozgott együtt a csapat, hogy a 80. percig a hollandok alig jelentettek veszélyt a kapujára. Csak a meccs hajrájában, amikorra tíz emberrel elfáradt a Fradi, ám akkor is volt annyi lélekjelenléte, hogy olykor már csúszva-mászva megtartsa a döntetlent, kiharcolva a továbbjutást. Említhetem a Trabzonspor elleni első összecsapást is, volt rá példa, hogy a mérkőzésen két kapufát is lövő csatár, Bamidele Yusuf a saját térfelén, szinte a jobbhátvéd pozíciójában mentett egy török akciónál.
Másfelől Borbély Balázst dicséri, hogy olyan játékosoknak is megtalálta a helyét a kereten belül és adott nekik olyan részfeladatot, amivel a csapat segítségére tudnak lenni, akiket a korábbi edzők már leírtak, partvonalon kívülre helyeztek. Közéjük tartozik Philippe Rommens, Daniel Arzani, de a Ferencvárosban most már sokadvirágzását élő Kristoffer Zachariassen vagy éppen Naby Keita is nagyobb, fontosabb szerepet játszhat ebben az idényben, mint az előzőben, miként a brazil Cadu is mostanra vált igazán kulcsemberré. Nem beszélve a saját nevelésű fiatalok fejlesztéséről, például Bagi Ádám és Nagy Olivér is Borbély Balázs keze alatt érhet stabil, első osztályú játékossá.
És Borbély Balázs szerződtetéséhez még csak arra a bizonyos magasabb polcra sem kellett felnyúlni. Némi képzavarral élve azt is mondhatjuk: ő nem magasról, hanem egyenesen a pincéből érkezett, hiszen 2022 májusában még az NB III-as FTC II-t irányította a Dabas-Gyón ellen. Azután a DAC-nál lett pályaedző, majd az NB II-es ETO-nál vezetőedző, hogy aztán már NB I-es bajnokként térhessen vissza abba a klubba, amelyben a magyarországi edzői pályafutása elkezdődött.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az előző években is jó eredményeket ért el a csapat a nemzetközi porondon. Igaz, hogy a Bajnokok Ligája főtáblájára 2020 óta nem tudott felkerülni, de egymás után négyszer is bejutott valamelyik kupasorozat tavaszi, egyenes kieséses szakaszába. Ezzel együtt, mint azt a napokban a hazánkban élő, a Nemzeti Sport Online-nak a Celtic–Ferencváros meccsel kapcsolatban nyilatkozó skót újságíró, Kevin McCluskie is megfogalmazta: sok olyan mérkőzése volt a Fradinak az elmúlt években, amelyeken a jóval gyengébb játékerőt képviselő ellenfelekkel szemben kínlódott a pályán, és ha nem jött egy-egy egyéni villanás, nem is tudott nyerni.
Hiányzott az átütőerő – de sokszor a tűz és az akaraterő is. Persze erre lehet legyinteni és azt mondani, hogy hülyeséget beszélnek az újságírók, de mintha a „küzdeni mindig” szurkolói szólam jelentését nem mindegyik játékos tudta volna teljesen átérezni. Ennek is lehettek a következményei az olyan eredmények, mint a feröeri Klaksvík elleni 3–0-s vereség, a bosnyák Banja Luka elleni döntetlenek vagy az elmúlt tíz évben példátlan, egy bajnoki idényen belüli öt hazai vereség 2025–2026-ban. Az idén tavasszal pedig egymás után hét bajnoki címet követően „csak” ezüstérmes lett a Ferencváros az NB I-ben.
Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk a nyári selejtezős szereplés fényében, hogy jól sikerült a keret átalakítása, ami igazából már tavaly nyáron elkezdődött. A két évvel ezelőtt a bosnyák Banja Luka ellen 11-esekkel megnyert Európa-liga-selejtezőn pályára lépő csapatból idén augusztusban a sztárokkal teletűzdelt török Trabzonspor elleni 4–0-s hazai siker alkalmával már csak ketten szerepeltek, Dibusz Dénes és Kristoffer Zachariassen. Talán nem véletlen, hogy két olyan játékos maradt, akinek a játék iránti alázata, hozzáállása, a Ferencváros iránti elkötelezettsége mindig is példaértékű volt.
Nyilvánvaló, hogy akadtak távozók, akik értékei voltak a csapatnak, de olyan ajánlat érkezett értük, amit a klub nem tudott visszautasítani, ám szép számmal találunk olyanokat is, akiknek a megtartásához nem ragaszkodtak az Üllői úton. Banja Lukában ott volt még többek között Adama Traoré, Alekszandar Pesics, Cristian Ramírez, Mohammed Abu Fani vagy Ibrahim Cissé, akik hosszú ideig szerepeltek a Ferencvárosban, de a távozásukkal nem lett gyengébb az együttes, miközben sokat erősödött a csapategység.
Ahogy Borbély Balázs fogalmazott, jobb közösséget, jobb csapatot szeretne építeni – a nyári belépő ennek szellemében nagyszerűen sikerült a nemzetközi porondon, az Európa-liga főtábláján jöhet a folytatás. Kezdésként már csütörtök este a Celtic vendégeként.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
