Furcsa pillanat Miriuta László múltjából: két meccsre belilult a zöld
– Tudja, hány egymás elleni bajnoki telt el azóta, hogy az Újpest legutóbb legyőzte a Ferencvárost?
– Húha, fogalmam sincs – vallotta be őszintén az 57 esztendős, egykor mindkét klubban megforduló Miriuta László (1996–1998 FTC, 1998 Újpest). – Azt viszont tudom, hogy amikor én a Fradiban játszottam, egyszer sem kaptunk ki a liláktól.
– Azért megtippeli?
– Tíz?
– Harmincegy.
– Ne! Hát az nagyon sok. Még ha erős is a Fradi, az Újpest meg már nem olyan, mint amikor Sebők Vili, Véber Gyuri, Szlezák Zoli vagy Kovács Zoli játszott ott.
– Akkoriban elképzelhetetlen lett volna, hogy ennyi ideig ne nyerjen egyik vagy a másik?
– Persze. Mindig szoros meccset játszottunk, azonos képességű futballisták alkották a csapatokat. És ha abban a néhány évben, amíg az Üllői úton futballoztam, nem is tudott nyerni az Újpest, azt elképzelni nem tudtuk volna, hogy tíz évig veretlen maradjon az egyik. Persze nem bánom, ha a Fradi győz, fradista vagyok ma is.
– Ehhez képest majdnem átment Újpestre, sőt, szerepelt is lila-fehérben, még ha „csak” a nemzetközi porondon is.
– Egy hónapra költöztem át Újpestre. Ha rajtam múlik, maradok a Népligetben, csakhogy a Fradinak addigra elfogyott a pénze. Külföldi játékostól, akinek ott van a családja, gyerek, feleség, csak nem lehet elvárni, hogy ingyen futballozzon. Azért cserél egy labdarúgó országot, mert pénzt akar keresni, amikor úgy tűnt, ezt a lehetőséget elveszik tőlem, váltottam. Az FTC azonban vitatta a távozás jogosságát, szerinte egy évig még odakötött a szerződésem, szerintem meg így megszűnt, s elfogadtam az Újpest ajánlatát. Két meccset játszottam a Bajnokok Ligája selejtezőjében, a Zimbru ellen a Megyeri úton gólt is szereztem, és az egygólos kisinyovi vereség után otthon kettővel nyertünk. A következő körben a Sturm ellen már nem léptem pályára, mert a Fradi eladott háromszázezer márkáért a Cottbusnak.
– Az Újpest-játékost eladta a Fradi…
– Ma sem értem, pontosan mi történt akkor. Azt sem értem, hogy játszhattam Újpesten, azt sem, miért törölték utóbb az átigazolásomat, azt viszont tudom, hogy a Ferencváros adott el.
– Egy kis hazai a múlt század futballvalóságából. Úgy tudni egyébként, egy akkori FIFA-szabályt kihasználva amatőrként nevezte be a BL-be az Újpest, ezért játszhatott, de aztán érvénytelenítette az átigazolást az MLSZ, ezért értékesíthette a Ferencváros.
– Lehet… Hosszú távon viszont jól jártam, mert Bundesliga-játékos lettem. És Cottbusban is alakult egy Fradi–Újpest vegyes Vincze Ottóval, Mátyus Jánossal, Horváth Ferenccel, Sebők Vilmossal, Lőw Zsolttal, de az úgy élt ott, mint egy nagy család. Még ha ment is a zrika.
– Ha csak annyi lenne a hétvégén… No, de mit gondol, ki nyer?
– A Fradi.
– Nagyon magabiztos.
– Mert erős a csapat. Láttam a Trabzonspor ellen, csupa kiváló külföldi futballista alkotja, Hajnal Tamás sportigazgató kitűnő munkát végzett. A mi időnkben mondjuk három külföldi volt és nyolc magyar, míg ma sokszor egy magyar és tíz külföldi játszik a Fradiban, más lett a világ.
– Újpesten is voltak-vannak változások.
– Dárdai Pál és Szélesi Zoltán jó választás. Pali berlini ikon, edzőként is bizonyított, az Újpestet is összerakja majd sportigazgatóként. Csak kell nekik egy kis idő. Persze a futballban éppen az nem szokott lenni.
