Hős Zsombort megedzették az Ausztriában kapott pofonok

– Csütörtökön lesz két hónapja, hogy elkezdődött a bajnokság. Ha valaki akkor azt mondja, hogy a nyolcadik fordulót követően lesz öt élvonalbeli mérkőzése, valamint két gólja, elhiszi?
– Nagyon örültem volna, és egész biztosan megkérdezem, hol kell mindezt aláírni… – mondta lapunknak Hős Zsombor, aki a nyáron a Vasasból igazolt a Nyíregyháza Spartacusba.

– Csereként már az első fordulóban lehetőséget kapott, ám a legutóbbi három hete varázslatosra sikerült: hogy éli meg ezeket a napokat?
– Extra nagy boldogságban! Hozzá kell tennem, ugyanúgy edzek, mint korábban, az már csak ráadás, hogy kifizetődik. Tény, az előző két bajnokin, valamint a Magyar Kupa-meccsen is kezdtem, a Vasas és a Ferencváros ellen is gólt szereztem, de azzal is tisztában vagyok, egy pillanatra sem szabad megelégedni.

– Tíz évvel ezelőtt adta magát, hogy a futball mellett köt ki?
– Mindkét nagypapám futballozott, édesanyám apukája, Földesi Károly az NB I-ig jutott, kilencvennyolc mérkőzést játszott az első osztályban. A testvérem két évvel idősebb nálam, ő is focizott, természetes volt, hogy megyek utána. Anyukámék Peresztegen alapítottak egy klubot, ott kezdtem, aztán Sopronba, majd az ETO-hoz kerültem, s akkor tudatosult bennem, hogy ebből jelentősebb pályafutás is kikerekedhet. Mindent egy lapra tettem fel, a gondolataim csakis a futball körül forogtak, hálás vagyok a családomnak, hogy minden támogatást megkaptam. Tizenhárom éves voltam, amikor nyelvtudás nélkül Ausztriába, az Admirához kerültem, és a nagyszüleimmel éltem. Megtanultam németül és angolul, ugyanakkor nem volt egyszerű integrálódni, kaptam pofonokat, értek csalódások, azt például nagyon nehezen éltem meg, amikor úgy éreztem, helyem lenne a csapatban, mégsem játszottam. Fel tudtam állni abból a helyzetből, mentálisan sokat adott az az időszak, majd jött a Vasas megkeresése, én pedig úgy voltam vele, ki akarom magam próbálni a felnőttek között, és erre Magyarországon nagyobb esélyem lesz.

– Angyalföldön a 2025–2026-os idényben tizenhat bajnokin kapott lehetőséget, így kivette a részét a feljutásból. Miért döntött a nyáron mégis a távozás mellett?
– Bajnoki címet nyertünk, megkaptam a bizalmat a szakmai stábtól és a játékostársaktól, úgy hiszem, tudtam is vele élni. A Szpari sportigazgatója, Fekete Tivadar kereste meg a menedzseremet, és végig éreztette, hogy számít rám a Nyíregyháza keretében.

– És így is lett, már a bajnoki rajton is futballozhatott, ráadásul a Spartacus emlékezetes találkozón tartotta otthon a pontokat.
– Nagyon kemény felkészülés volt mögöttünk, úgy érzem, jól teljesítettem, Bódog Tamás vezetőedző pedig már egy nappal az Újpest elleni találkozó előtt elmondta, úgy készüljek, nemcsak a keretben leszek, hanem be is állok. Nem tagadom, izgultam kicsit, telt ház előtt, kitűnő hangulatban léphettem pályára a hetvenötödik percben. Akkor még egy egy volt az eredmény, de aztán kettő egyre nyertünk, álomszerű volt így bemutatkozni.

– Ezután három bajnokin a kispadon ült, majd jött a Vasas elleni mérkőzés. Sorsszerű, hogy éppen előző klubja ellen szerezte meg az első gólját?
– Érdekes, de már a mérkőzés előtt éreztem, hogy gólt rúgok. Először voltam kezdő az élvonalban, a kilencedik percben betaláltam, abban a pillanatban talán csak a szüleim, a nagymamám és a barátnőm lehetett boldogabb nálam a stadionban. Kellett kis szerencse is a gólhoz, hiszen a lövésem megpattant egy lábon, és bár nagyon boldog voltam, azonnal bevillant, a volt csapatomnak lőttem, nem szabad látványosan örülni. Az örömömet aztán elrontotta, hogy pont nélkül maradtunk, pedig nagy szükségünk lett volna rá.

– Vasárnap a Fradi ellen is gólt szerzett, ráadásul pimasz csellel hozta magát helyzetbe Callum O’Dowda mellett. Ösztönös megmozdulás volt?
– Amikor megszereztem a labdát Corbu Máriusz mellett, magától jött az érzés, hogy megcsinálom a cselt – talán mondhatom, a váratlan megoldások a játékom jellemzői. Persze tudom, lesz olyan is, amikor kevésbé megy majd a játék, ám van miből erőt merítenem.

– Milyen lehet a folytatás? Szükség lesz arra, hogy „a földön tartsák”?
– Sablonos útravaló, hogy légy kitartó, vagy soha ne add fel, de én ezt vallom, és bízom benne, hogy az alázatos munkának eredménye lesz.

Hős Zsombor nagypapája, Földesi Károly 1952. április 2-án született, pályafutása a Somsálybányai Bányászban kezdődött, onnan igazolta át 1970-ben a DVTK, és mindjárt az első NB I-es mérkőzésén csereként pályára lépve gólt szerzett a Tatabánya ellen, azzal lett 1–1 az eredmény. Öt év alatt 76-szor lépett pályára az élvonalban, majd ehhez hozzátett még 22 meccset a Kaposvári Rákóczi játékosaként. Később volt a Borsod Volán, a Kisvárda SE, a Szolnoki MÁV, a Jászkis­ér és a Balassagyarmat labdarúgója is, a pályafutását Ausztriában fejezte be. Edzőként többször is szerepet vállalt Diósgyőrben, pályaedzőként Tornyi Barnabás, Csank János és Aczél Zoltán munkáját is segítette, 1998-tól tizennégy éven keresztül a kisebbségi válogatott szövetségi kapitánya volt. 2023 januárjában, életének hetvenegyedik évében hunyt el.