Vasas: Debreceni inkább a játékot választotta

Debreceni András kálváriája két és fél esztendeje kezdődött, amikor kereten kívül került a Honvédnál, mert nem hosszabbította meg a szerződését.

„Nehéz erről az időszakról beszélni... – mondta a 25 esztendős, egyszeres válogatott védő, Debreceni András, aki közös megegyezéssel szerződést bontott a DVTK-val, majd szombaton két és fél évre szóló megállapodást kötött a Vasassal. – Mivel rengeteget hagytam ki Kispesten, több mint fél évem azzal telt el Diósgyőrben a szerződtetésem után, hogy ideális erőállapotba kerüljek. Tavaly tavasszal már beverekedtem magam a csapatba, aktív részese lehettem a Ligakupa-győzelemnek és a Magyar Kupa-döntőnek is, ám utóbbin sajnos megsérültem, s alig húsz perc után le kellett jönnöm a pályáról. Másfél hónap alatt felépültem, ebben a szezonban játszottam az Európa-ligában a máltai Birkirkara és a bolgár Liteksz Lovecs ellen is, s a bajnokság első mérkőzésén, a Puskás Akadémia elleni győzelem során végig a pályán voltam, de utána..."

„Hogy miért nem játszottam, azt én is szeretném tudni. Nem tudtam hová tenni ezt az egészet, hiszen érzésem szerint nem okoztam csalódást, jól ment a játék. Biztosan nem fértem bele az edzőm elképzelésébe. Nincs ezzel semmi gond, előfordul az ilyesmi. Persze megtehettem volna, hogy másfél évig még elücsörgök a kispadon vagy rosszabb esetben a lelátón, és felvettem volna a fizetésem, de ennél azért többre tartom magam és többre is vágyom. Sajnálom, hogy ott kellett hagynom a rendkívüli diósgyőri szurkolótábort, ám nem volt más lehetőségem, nem számítottak rám. A kevés játéklehetőség és családi ok miatt kértem, hogy váljunk el egymástól. Tavaly megszületett a kislányom, Aliz, s mivel Budapesten lakik a család, sokat kellett ingáznom. Ráadásul előfordult, hogy edzőtábor vagy a sok mérkőzés miatt egyszerűen nem tudtam hazautazni, és ez tarthatatlan állapot volt. Mindenképp fővárosi együtteshez szerződtem volna, s ez sikerült is."