Rudolfó – Deák Zsigmond jegyzete

Nem szégyellem, 2011. szeptember 2-án a Puskás-stadion sajtópáholyának székein táncoltam – többedmagammal – örömömben, amikor Rudolf Gergely az utolsó percben közelről bevágta a labdát Isaksson hálójába. Ezzel labdarúgó-válogatottunk számos fiaskó után végre legyőzte a svédeket, s megőrizte esélyét az Európa-bajnoki szereplésre (ami végül aztán elenyészett, mint 1972 és 2016 között mindig). Csak egy kollégánk nézett maga elé szomorúan: „Most írhatom át az egész cikket…”

Persze nem ő, hanem Rudolf volt a főszereplő, akit épp akkoriban adott kölcsön a Genoa a Panathinaikosznak. Előtte már megjárta a hadak útját: a nyíregyházi ifiből került Nancyba, s a franciáknál lett profi labdarúgó, onnan Debrecen következett bajnoki címekkel, Magyar Kupa-sikerrel, BL- és Európa-liga-főtáblával. Eljött az idő a légióskodásra, a Genoa, Bari, Panathianikosz vonal mentén azonban már nem kísérte szerencse a szereplését, sokkal inkább sorozatos sérülések. Diósgyőrbe megmentőként érkezett 2012 őszén, s a kertek alatt távozott egy év múlva, Győrben mintha magára talált volna, de a második idény végén a változatosság kedvéért nem ő, hanem a klub ment tönkre. Még mindig volt felfelé, hiszen a Videoton szerződtette, ám a hét meccsen nulla gól s a permanens sérülés miatt nem maradt a koronázóvárosban.

Ezután ugyan alászállt a másodosztályba, de legalább pozitív érzelmi töltettel felvértezve hazatért szülővárosába és nevelőegyesületébe, Nyíregyházára, ikrei világra jötte is a vándorélet befejezése mellett szólt. Ehhez viszont nem ártott volna másfél év alatt tíz gólnál többet szerezni, így a téli szünetben közös megegyezéssel szerződést bontottak. A jelek szerint „Rudolfó” bűvészkedése még mindig nem ér véget, hiszen felfelé bukik, az NB I-be, Balmazújvárosban bíznának benne.

Hogy megszolgálja-e a bizalmat, nem tudom, de azt igen, jómagam soha többé nem lejtek táncot a széken Rudolf-gólra. A balmazújvárosi szurkolóktól viszont nem venném el a lehetőséget valami hasonlóra. Pályafutása tanulságaival nem feszíteném túl ezen írás kereteit, várjuk ki a végét.