NB III: az élvonalból igazolt a Haladás, befejezte pályafutását a rutinos pécsi kapus

NB I-es tapasztalattal bíró játékost igazolt Paksról a Szombathelyi Haladás. A 25 esztendős Tamás Olivér a Dalnoki Akadémia és a Ferencváros utánpótlása után 17 évesen a Vidi II csapatában mutatkozott be az NB III-ban, majd 2020-ban a piros-kékek első csapatában az NB I-ben is debütált. Játszott Pakson az élvonalban, aztán két idényt Nyíregyházán, majd télen visszatért a paksiakhoz, de a szezonban mindössze két NB I-es bajnokin kapott lehetőséget. 

„Simon Ádám vezetőedzőt régóta ismerem, korábban is képben voltam már nála, most azonban minden összejött és együtt dolgozhatunk – mondta az elsősorban védekező középpályásként, de akár belső védőként is bevethető korábbi utánpótlás-válogatott játékos a klub közösségi oldalán. – Tisztában vagyok a Hali 2031-es projektjével, így azt mondom: vágjunk bele közösen! A feljutáshoz pedig szeretném a legjobb tudásommal segíteni a csapatot.” 

A pécsi labdarúgás történetében kevés olyan poszt van, amely annyira összeforrt volna a stabilitással és a klubhűséggel, mint a kapusoké. Ezúttal egy újabb korszak zárul le a Mecsekalján: Helesfay Donát, a szintén NB III-as PMFC 35 éves kapusa úgy döntött, hogy befejezi aktív pályafutását. A piros-feketék között 176 bajnoki mérkőzésen pályára lépő ex-játékos azonban nem hagyja el a klubot, a jövőben a szakmai stábban helyet kapva erőnléti edzőként és gyógytornászként segíti a felnőtt csapatot, valamint az U16-os, U17-es és U19-es utánpótlás-korosztályok munkáját. 

„Nem az egyik pillanatról a másikra döntöttem a visszavonulásról, hanem ez hosszabb folyamat eredménye – ecsetelte a klubhonlapon. – Korábban több komoly sérülést is szenvedtem, ezekből kemény munka árán mindig vissza tudtam térni, és bár belül már hamarabb elhatároztam magam, a klub számított rám, emiatt pedig álltam a szavam. Eredetileg már elindítottam volna a civil egészségügyi praxisomat, amikor a PMFC-nél megnyílt a lehetőség a szakmai stábban. Úgy éreztem, ez a tökéletes pillanat ahhoz, hogy zökkenőmentesen valósítsam meg a pályaváltást. A PMFC-ben nevelkedtem, majd a legmagasabb osztályban Pécsett mutatkoztam be, a bátyám révén már gyermekként a PMFC identitását szívtam magamba, így soha nem volt célom, hogy tartósan elhagyjam a klubot. Amikor fiatalon felkerültem a felnőtt kerethez, Dibusz Dénessel rivalizálni hatalmas kihívás volt, hiszen Dini már akkor is kiemelkedő képességekkel rendelkezett. Emiatt igazoltam Kozármislenybe, ahol fiatalon folyamatos játéklehetőséget kaptam, később játszottam Tiszakécskén is két idényt, azonban amikor adódott a lehetőség a hazatérésre, azonnal éltem vele.”