– Mindig mondta, óriási álma, hogy kipróbálja magát külföldön. Nem csalódott, hogy pusztán egy középcsapathoz került?
– Jobb lett volna, ha az Anderlecht hív, csakhogy erre esélyem sem volt – mondta Czvitkovics Péter a Nemzeti Sportnak. – Igen, a Kortrijk nem élgárda, ám nem is favágók játszanak benne. Juhász Roland szerint nekem való kis csapat, amely próbál focizni, sőt az Európa-ligában akar indulni.
– Ha tavaly távozik Debrecenből, senki sem szólt volna egy szót sem. De az utolsó fél éve aligha volt diadalmenet.
– Nem szeretnék kifogásokat keresni, ebben a helyzetben nem is lenne ildomos, de családi gondokkal küszködtem – szerencsére azóta megoldódtak. Ezzel együtt káosz dúlt a fejemben, nem tudtam igazán a játékra figyelni. Óriási hiányérzet van bennem, elvégre a csapatnak is jobban ment volna a tavasszal, ha összekapom magam. Végül egyre inkább megerősödött bennem az érzés, hogy muszáj megújulnom, különben örökre beleszürkülök a hazai mezőnybe.
– Megragadta tehát az utolsó szalmaszálat?
– Tény, hogy huszonnyolc évesen már nem tartozom a fiatal játékosok közé, habár öreg sem vagyok még. Úgy tudom, itthonról is kerestek csapatok – ha valahová két-három évre aláírok, valószínűleg búcsút inthetek az álmaimnak. E tekintetben valóban az utolsó esélyem volt a kortrijki. Mehettem volna, mondjuk, Ciprusra is, ám azt többen nem javasolták.
– Juhász Rolandon kívül kit szondázott még meg?
– Mindenkit, akinek adok a véleményére. Beszéltem a szüleimmel, Ferenczi Istvánnal, Komlósi Ádámmal is. Sőt, amikor még csak körvonalazódott a belga lehetőség, felkerestem Egervári Sándort is. A szövetségi kapitány a lelkemre kötötte, hogy csak olyan csapathoz menjek, ahol valós esélyem van arra, hogy állandó játéklehetőséghez jussak. Azt is mondta, felejtsem el Ciprust, így inkább a belga vonalat erőltettem.
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN.
