„Óriási várakozás előzte meg a Standard elleni mérkőzésünket, amelyet egyszerűen bajnoki döntőnek aposztrofáltak Belgiumban – nyilatkozta Tőzsér Dániel. – Minden erről a találkozóról szólt, olyan jelzőket használtak a párharc megemlítésekor, mint a thriller, vagy a horror. És hát ismerve a végeredményt, az előzetes megnevezések nem voltak messze a valóságtól... Azt hiszem, ez a mérkőzés szolgálta a futball népszerűsítését Belgiumban, és bár van olyan oldala a Jupiler Leauge lebonyolítási rendszerének, ami furcsa – hiszen az a Standard is ott volt az aranyérem megszerzésének kapujában, amely mindössze hatodikként zárta az alapszakaszt –, összességében ismét kiderült, a playoff meccsei hosszú távon emelik az egyre kiegyensúlyozottabb bajnokság színvonalát.”
| „Ami a jövőt illeti: jól érzem magam a Genknél, a tavalyi kupasiker után ezúttal bajnoki címet nyertem, és a vezetőség már jelezte szerződés-hosszabbítási szándékát.
Természetesen, ha olyan lehetőség adódik, amely előrelépést jelent a karrierem szempontjából, kész vagyok váltani, de amíg nincsenek konkrétumok, addig az ajánlatokkal menedzserem, Filipovics Vladan foglalkozik. Mindig mondják, hogy a válogatottban rendszeresen szerephez jutó futballistát könnyebben szemel ki magának egy klub. Én nem cinizmusból nyilatkoztam, hogy biztos azért nem kapok meghívót, mert a posztomon szereplő játékosok jobbak nálam. Nem, a mindenkori kapitány bizonyosan a legjobb játékosokat válogatja össze, s mivel én nem voltam sérült, nem bántottam meg senkit, a kapitány úrral is tisztességesen beszéltem, amikor találkoztunk, csak az lehet az oka a kimaradásomnak, hogy mást jobbnak tart.
Teszem a dolgom, és amennyiben felkeltem a szakmai stáb figyelmét és a kapitány úr meghív, örömmel megyek. Ám most már a pihenésre készülök, mert hosszú volt a szezon. A nyári szabadságot követően komoly feladat vár ránk: szeretnénk BL-főtáblára kerülni, és ezúttal duplázni a bajnokságban” – mondta jövőjével kapcsolatban Tőzsér. |
„Ha az egész évadot vesszük figyelembe, az Anderlecht volt a legnagyobb riválisunk, így különösen jól esett, amikor a keddi mérkőzés után Juhász Roland sms-ben gratulált, és azt írta, hogy megérdemelten lettünk bajnokok” – folytatta a középpályás, aki edzőjét is méltatta.
„A sikerünk egyik záloga Franky Vercauteren edző, aki remek szakember, keménykezű módszere eredményre vezetett, neki is köszönhetően bennünk volt az a plusz, ami az elmúlt időszakban hiányzott a Genkből. Nem állítom, hogy úgy vágtunk neki a szezonnak, hogy az első hely megszerzése a cél, de az már az idény kezdeti szakaszában kiderült, számolni kell velünk. Fiatal társaság a miénk, az ifjú játékosaink vevők voltak arra a mentalistára, ami az arany megnyeréséhez szükséges."
Tőzsér saját maga teljesítményét is értékelte: a tegnapi napon az olasz sajtóban a Fiorentinával összeboronált futballista szerint élete legjobb szezonján van túl.
„Huszonhat évesen a legjobb futballkorban vagyok, de már van rutinom, pályára léptem a válogatottban, nemzetközi mérkőzéseken, szóval tőlem is joggal elvárták, hogy húzzam a kevesebb tapasztalattal rendelkező srácokat. Pályafutásom talán legjobb szezonját produkáltam, amit a statisztika is alátámaszt: négy-négy-kettes rendszerben, belső középpályásként az a feladatom, hogy a csapat alá dolgozzak, idén azonban sikerült nyolc gólt és tizenegy gólpasszt jegyeznem” – mondta Tőzsér.
A magyar futballista egyvalakit kiemelt csapattársai közül is, Tőzsér szerint a Thibaut Courtois a világ legjobb három kapusából az egyik.
„Ami viszont különösen örömteli, hogy a találataim jelentős része fontos meccseken, kiélezett szituációkban született. Ugyanakkor én mindig csapatban gondolkozom, pláne úgy, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy csapatkapitánya lehetek a Genknek. De a tizenkilencedik életévét a napokban betöltött kapusunkat, Thibaut Courtoist külön ki kell emelnem, mert hatalmas szerepe van abban, hogy elsők lettünk – a szezon során talán, ha egy gól szárad a lelkén. Már most a világ három legjobb kapusa közé teszem, és hiszem, hogy néhány év múlva a BL-döntőben véd majd. Persze éppen az ő zseniális teljesítménye miatt nem kaphatott lehetőséget Köteles László. Harmadik honfitársunk, Tóth Balázs kölcsönben a Venlóban futballozott, ennek ellenére vele is tartottam a kapcsolatot, ugyanúgy, ahogy a többi, Belgiumban játszó magyarral is igyekeztünk minél többször találkozni. Tisza Tibor rendszeresen vendégeskedett nálunk, de Juhász Rolanddal is jártunk egymás mérkőzésein.”
