Az Európai Labdarúgó- szövetség (UEFA) által is sürgetett döntéshozatal – akár az első fokon kihirdetett ítéletet hagyják jóvá, akár törlik a büntetést – nem teszi fényesebbé a Volosz kötelékébe tartozó Szélesi Zoltán és csapattársai kilátásait.
„Várunk, ítélet híján nem tehetünk mást. A játékosokat szerződés köti a klubhoz, amely a jelek szerint úgy döntött: ha pusztulunk, együtt pusztulunk – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a 29 éves védő. – Stresszes állapotban fekszünk és kelünk, az egyesület nem igazolhat futballistát, viszont nem is enged el senkit. Az első osztályú bajnokság közben elkezdődött, az első meccsünk elmaradt, míg a következőn az Olympiakosz Pireusz lett volna az ellenfelünk, de az athéniak péntekre edzőmeccset kötöttek le, szóval fogalmunk sincs, mi lesz, ám mi aligha lépünk pályára. Az ellenségének sem kívánja az ember ezt a helyzetet, szavakkal nehéz kifejezni, milyen lelki megpróbáltatásokon esünk át napról napra. Edzünk két napot, aztán sztrájk következik – de ez senkinek sem jó. Nemcsak a pozíciónk, a státusunk is gyengül a klubon belül, a fizikai kondíciónk és a formánk szintén megsínyli a munkabeszüntetést."
Szélesi szerint bármilyen döntés születik kedden, a rázós időszaknak a határozat nem vet véget: ha a negyedik vonalban kell szerepelnie a gárdának, a játékosok világgá mehetnek, ha pedig marad az élvonalban, egy mínusz tíz pontról induló, mentális, fizikai és morális szempontból is megroggyant társaság vág neki a szezonnak.
„Nekem holland ajánlatom volt, de elszállt a lehetőség, kifutottunk az időből – panaszkodott Szélesi Zoltán. – A Volosz nem csak rólam nem volt hajlandó tárgyalni az érdeklődőkkel, senkit sem enged el, átigazolási díjért sem. Az egyik csapattársam feljelentette a klubot, és már Görögországot is elhagyta. Sokan azt hiszik, hogy ha szabadon távozhatunk, megoldódik minden problémánk, könnyen klubot találunk magunknak. Akik így gondolkodnak, megfeledkeznek két fontos részletről: az egyesületek a költségvetésüket iksz játékosra tervezték, nem iksz plusz egyre. A plusz egy Szélesi Zoltán. A másik ok prózaibb: az öltözőkben nincs több hely. Ha huszonnégy tagú a keret, és az öltözőben ennyi szekrény van, nem zsuppolnak be egy huszonötödiket. Kinek a helyére? Abszurd az egész – rémálomszerű."
