– A károgó hangok mintha mostanában halkulnának...
– Lehet, bár én sohasem figyeltem rájuk – mondta a Nemzeti Sportnak Megyeri Balázs, az Olympiakosz huszonegy esztendős kapusa. – Nem érdekelt, nem foglalkoztam azokkal, akik úgy látták, még nem vagyok elég érett a légióskodásra.
– Csattanós választ adott.
– Mindig is bíztam magamban, és hittem, hogy a befektetett munkának előbb-utóbb meglesz a gyümölcse. Egy esztendeig nem védtem, az elmúlt másfél évben is csak három bajnokin állhattam a gólvonalon. Elismerem, ezt az időszakot roppant nehéz volt megélni, még akkor is, ha tudtam, egyszer úgyis megkapom a lehetőséget a bizonyításra. Arról nem beszélve, hogy az előző idényben végigvédtem a bajnokságot a Ferencvárosban... Kemény időszak volt.
– November elsején megtört a jég, akkor leváltotta a kapuban Franco Costanzót. Meglepte a lehetőség?
– Erre csak annyit tudok mondani, hogy Ernesto Valverde vezetőedző úgy döntött, a Dortmund elleni, egy nullára elveszített Bajnokok Ligája-összecsapáson nekem szavaz bizalmat.
– Diplomatikus...
– Az edzések minden másodpercét olyan akarattal végeztem, hogy fájjon csak az edző feje, amikor azon rágódik, ki legyen az első számú kapus... Szeretném, hogy minél tovább éljen a bizalom, ezért gürizek.
– Gondolom, azért is, hogy egyszer a válogatott mezét is magára ölthesse.
– Mutasson nekem olyan futballistát, aki ne azért kezdené el rúgni a labdát, hogy egyszer válogatott lehessen! Ugye, nincs ilyen... Álomszerű lenne, de azért ne feledjük, még két hónapja sincs, hogy folyamatosan védek. Ennyi idő nem elég arra, hogy beverekedjem magam a bő keretbe. Eddig egyszer sem adatott meg, hogy meghívót kapjak, de tudom, egyszer erre is sor kerül.
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN!
