„Az ügynökeimmel jó néhány megbeszélést tartottuk, és a fő irányvonal az volt, hogy legyen esélyem a kezdőcsapatbeli tagságra. Ezt persze senki nem garantálja nekem, harcolnom kell érte. Alexander Walke, Eddie Gustafsson és Thomas Dähne személyében van még három igen jó kapusunk, és nekem sem ígérte senki, hogy én leszek az első számú. De a lehetőséget felcsillantották előttem, és a konkurenciaharc ehhez tartozik. Ez teljesen rendben is van. Ugyanakkor a vezetők a megbeszéléseinken éreztették velem, hogy jó okuk van szerződtetni – azért akartam ide igazolni, mert éreztem, nemcsak egyszerűen egy másik kapust akartak, hanem számolnak velem” – mondta Gulácsi.
„Mindannyian százszázalékos erőbedobással dolgozunk, és nyílt a küzdelem, valószínűleg csak az első kupameccsünk előtt születik döntés arról, hogy ki lesz a kezdő. De a bajnoki nyitányig még mindannyian bizonyíthatunk. Minden futballista játszani szeretne, és ha kispados, akkor az a célja, hogy kezdő legyen. A mellőzés sosem jó – de a legfontosabb mindig a csapat és annak érdekei. Néha az új játékosnak idő kell a beilleszkedéshez, illetve ahhoz, hogy megszokja a csapat játékát. Persze ez igaz a nyelvre és a kultúrára is” – tette hozzá a kapus, akit nagyon meggyőzött a klub profizmusa. A Red Bull Salzburg Ausztria leggazdagabb és legnagyobb költségvetésű futballklubja, és ez látszik a körülményekben is.
„Amikor három napot először itt töltöttem, nagyon tetszett, amit láttam, és ez azóta sem változott. Rendkívül profin működtetik a klubot, és ez a szakmai stáb mindegyik tagjára vonatkozik – minden adott a fejlődéshez.”
Gulácsi természetesen a Liverpoolnál eltöltött évekről is beszélt – az angol csapatnál sokszor „egylépésnyire” volt attól, hogy tétmeccsen is pályára lépjen, de ez csak álom maradt.
| „Steven Gerrard valódi Liverpool-legenda és nagyszerű csapatkapitány. Érdekes, hogy nem egy hangos típus, kifejezetten nyugodt, ám óriási tiszteletet vívott ki magának az egész klubban. Rendkívül erős személyiség és vezér, és persze kivételes futballista. Még próbajátékon voltam a Liverpoolnál, és vártam a játékosokat, hogy jöjjenek ki az öltözőből. Ekkor találkoztam először vele. Elsőként jött ki, hozzám lépett, és bemutatkozott. Arra gondoltam: nem szükséges, én ismerlek ám téged! Alig tudtam megszólalni, leizzadtam, gyorsan vert a szívem. Ő meg teljesen normális volt.” |
„Tizenhét évesen érkeztem, néhányszor kölcsönadtak, így tudtam tapasztalatot szerezni – de hiába ültem több mint ötvenszer a kispadon, nem mutatkoztam be tétmeccsen, csak felkészülési találkozókon. Ennek ellenére élveztem ezt az időszakot, fiatalon fel kellett nőnöm és beilleszkednem egy új kultúrába. Különleges időszak volt, de a koromban már a következő lépést kellett szem előtt tartanom: ez pedig az, hogy rendszeresen védjek. Ezért döntöttem a váltás mellett. Frusztráló volt, hogy nem kerültem be a Liverpoolba, ugyanakkor legyünk realisták: Pepe Reina és más válogatott kapusok mellett óriási volt a konkurencia egy fiatal kapuvédőnek. Reina óriási hatással volt rám, nem csupán csapattársak, de nagyon jó barátok is lettünk. Már abból rengeteget lehetett tanulni, hogy minden nap együtt edzettem vele. Kapustechnikát, megfelelő mentalitást, hozzáállást, azt, hogy minden héten magas színvonalú munkát kell végezni. Kapusként a legfontosabb, hogy magabiztos legyél. A csapatnak is bízni kell benned, de a legfontosabb, hogy bízz magadban. Ezt a magabiztosságot aztán sugározni kell, mert ez erőt adhat a csapatnak is. Nem lehet tökéletesen védeni, mindenkinél becsúszik a hiba, de nem szabad erre koncentrálni, mert mindig jön a következő szituáció. Ezt a magabiztosságot pedig az ellenfél is megérzi, és ez hatással lehet a játékosaira. Egy domináns kapusra lehet építeni.”
